Pormeder

Felhívás

Corvusiak!

Nagy fába szeretném vágni a fejszémet, és ebben kérem a segítségeteket.

Corvus történelmi eseményeinek történetét, képeit szeretném összegyűjteni, úgy ahogy azt ti, az itt élők láttátok, megéltétek, avagy mesélték. Ezért arra kérlek benneteket, ragadjatok pennát, és papiruszt, valamint vásznat és ecsetet, és írjatok, rajzoljatok, fessetek.

Bármit, ami a világunk, Corvus történelmében megtörtént. S ha elkészültettek vele, küldjétek el nekem, Pormederbe, az Örök Sivatag Kereskedőházba.

A beérkezett munkák kategorizálva bekötésre kerülnek, és ha már kellő mennyiség összegyűlt, egy Enciklopédia kerül kiadásra, ahol természetesen a szerzők neve is feltüntetésre kerül.

Erik Dwoorak

Vajon mennyit ér egy klánfegyver?

A napokban hallottam egy igen érdekes szóbeszédet arról, hogy létezik egy pár, ami klánfegyverekre vadászik. E pletyka kapcsán merült fel bennem a kérdés: Vajon mennyit ér egy klánfegyver? Tényleg olyan értékes lenne, hogy megéri vállalni a kockázatot, hogy szert tegyünk egyre? Szerintem nem. Ki is fejtem, hogy miért alakult ki bennem ez a vélemény. Az igazat megvallva egyáltalán nem értek a klánfegyverekhez, életemben egyszer fogtam a kezemben olyan tárgyat, amit klánkovács készített, igen csinos darab volt, és tényleg értékesnek nézett ki. Mostanában különösen sok mendemondát hallottam a Démonvadászokról, jót is, rosszat is, de én soha nem szoktam hallomásból ítélkezni, csak a saját tapasztalataim alapján alkotok véleményt. Én is őket fogom megemlíteni, de csak azért, mert az általam rövid ideig birtokolt klánfegyver pont egy Ítélet Kardja volt. Mielőtt engem is bárki lopással vádolna, leszögezem, hogy nem loptam, igen érdekes módon került hozzám. Néhány hónapja történhetett. Nyugodt éjszaka volt, békésen aludtam a házamban, egyszer csak arra ébredtem, hogy valaki motoszkál a másik szobában. Nem hívtam vendéget, ezért igencsak érdekelt, ki lehet a kései látogató. Ám mire kikászálódtam az ágyból, és odaértem, már csak egy árnyalakot láttam eliszkolni, de olyan ügyetlen volt a tolvaj, hogy pánikszerű menekülése közben elejtett valamit. Így tudtam meg kilétét, és akadtam a nyomára, az általa nálam „felejtett” tárgy ugyanis egy kard volt, a markolatba vésve egy névvel: „Lidya”. Bevallom őszintén, nekem soha nem volt bajom a tovajokkal, talán azért, mert tudom, milyen nélkülözni, a szükség még az egyébként becsületes embereket is rákényszeríti olyasmire, ami nem helyes. Nem tagadom, velem is megesett már, tehát tökéletesen meg tudom érteni azokat, akik elveszik azt, ami nem az övék. Úgy voltam vele, hogy legalább a tolvajok tartsanak már össze, ezért levélben felkerestem azt a bizonyos Lidya nevű lányt, kiről azt is megtudtam, hogy a Démonvadászok közé tartozik, megírtam neki, hogy nálam a kardja, de nem tartok rá igényt, örömmel visszaadom. Nem kértem cserébe semmit, csak azt, hogy egyezzünk meg egy időpontban, és mondjon egy helyet, ami neki is megfelel, és akkor én elviszem neki az Ítélet Kardját, amit hajlékomban hagyott el. Abban egyeztünk meg, hogy majd értesít, ha ideje lehetővé teszi a találkozást. Azóta sem írt. A kardja már nincs meg, mert nem vagyok én értékmegőrző, hogy idegenek holmijait kelljen őrizgetnem. Ez az eset mindenesetre elgondolkodtató. Én nem vagyok félelmetes, nem szokásom másokat keresztbe lenyelni, a puszta jó szándék vezérelt, amikor találkozni szerettem volna vele, akár a klánterületére is elmentem volna, hiszen én tényleg csak a kardját akartam visszaadni. Ezek után nehezen hiszem el, hogy a klán kovácsa olyan kemény munkával készítette a fegyvert, és azt sem hiszem, hogy egy klánfegyver sokat ér. Ha ugyanis valóban oly nemes és értékes lenne az Ítélet Kardja, nem hiszem el, hogy Lidyának nem lett volna öt perce arra, hogy összefussunk valahol, hogy visszaadjam neki. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha arra megvan az eszük, hogy másokról pletykát terjesszenek, hogy milyen gátlástalanok, akkor szakítsanak már időt, hogy a saját házuk táján is körülnézzenek. Nekem ugyanis nem kérdéses, mit keresett Lidya az otthonomban éjnek évadján, tiszta sor, hogy lopni akart. Mint említettem, én sem vagyok egy szentéletű, loptam már. Pontosan ezért tartom nevetságesnek, ha olyan valakik vádolnak másokat lopással, akik maguk sem jobbak egy fokkal se, ugyanazt csinálják. Annyit mindenesetre megtanultam, hogy már a tolvajok közt sincs összetartás, így nálam is ez volt az utolsó eset, hogy vissza akartam adni bármit is, amit a saját házamban találtam.

Cassy, egy tolvajokból kiábrándult volt tolvaj

Az érem másik oldala

Ígéretemhez híven minden tőlem telhetőt megtettem, hogy kiderítsem, mekkora igazságtartalom áll a klánfegyvereket lopkodó párocskáról szóló pletyka mögött. A szóbeszéd most újabb érdekes adalékkal bővül, ugyanis sikerült felkeresnem a gerlepár férfi tagját is, az csak természetes, hogy őt is megkérdeztem, szerinte mi igaz ebből az egészből. Assero válaszai is nagyon tanulságosak voltak, hallgassák hát meg Önök is.

Aranytollú Arias: Tiszteletem, uram! Bizonyára Ön is hallotta már a szóbeszédet, melynek Ön az egyik főszereplője. Mit szól mindehhez?

Assero: Engem mindig zavart, ha az emberek a szájukra vesznek. Komolyabbra fordítva a szót, elmondhatatlanul felháborítónak találom a rólam szóló pletykát. Tudja, én csak egy egyszerű férfiember vagyok, akit büszkeséggel tölt el, hogy egyszerű és becsületes életet élhetek. Büszke vagyok magamra, és amit a két kezemmel elértem.

Aranytollú: Akkor tisztázzuk, hogy mennyi igaz abból, hogy Ön klánokba épül be, információszerzés, és a klánfegyver ellopásának céljával?

Assero: Hát ebből nem sok fedi a valóságot. De mivel szinte teljesen tanácstalan vagyok, hogy kik terjesztik ezt rólam, így csak meglepődni tudok. Talán néhány üzlettárs, vagy korábbi kapcsolataim egyike.. Ugyan régebben tag voltam a Démonvadászoknál, ám ezt csak elveim miatt vállaltam fel, a háttérben folyó piszkos ügyekben nem vettem részt, és nem is tudtam ilyesmiről…

Aranytollú: És az információszerzés? Ahhoz tényleg be kell épülni a klántagok közé. Abból mi igaz?

Assero: Nem tudom, mire alapozták ezt a felvetést. Ezelőtt két klánban voltam tag. A Zsebmetszőkhöz nem is önszántamból csatlakoztam, kényszerítettek. Ugyanis előszeretettel szállnak rá a magányos, tisztességes emberekre, és addig zaklatják őket, amíg nem csatlakoznak hozzájuk, vagy nem költöznek el a városból. Annak idején én a csatlakozás mellett döntöttem, de mondanom sem kell, közel sem feleltek meg az elveimnek, én nem ártok senkinek, hamar elváltak útjaink. A második klánom a Démonvadászok volt, hozzájuk önszántamból csatlakoztam, mert egy kis nyugalomra vágytam. De gyorsan világossá vált számomra, hogy a hangzatos szöveg a békésen éldegélő vallási közösségről csak csúsztatás. Ezért eljöttem onnan is, én nem tudok róla, hogy az, hogy csatlakozok egy adott klánhoz, azt jelentené, hogy ott is kellene megöregednie.

Aranytollú: És mi a helyzet a klántitkok kiszolgáltatásával?

Assero: Soha, semmikor. Nem tagadom, némi örömet okoz, hogy kényelmetlen helyzetbe kerültek, de az nem az én hibám, hogy a Zsebmetszők ennyire rossz embert gyanúsítanak. Bárki megmondhatja, hogy tisztes módon élem az életemet, és nem teszek ilyet. Ami a Démonvadászokat illeti, nos… Csak annyit mondanék, hogy egy tiszteletreméltó, vallási klánnak elvileg nem lehetnének titkai, amiket kiszolgáltathatnék. Egy becsületes, jóravaló közösségnek nincs takargatnivalója. Nyilván kellemetlenül érintette őket, hogy erre fény derült, de ehhez semmi közöm. Egyszerűbb felvállani az igazságot, mint képmutató szöveggel próbálni elfedni a törvénytelen tetteket. Ez csak az én szerény véleményem. Az igazság előbb-utóbb mindig kiderül.

Aranytollú: Ejtsünk pár szót a klánfegyverekről is, elvégre ezek ellopásával vádolják.

Assero: Ezt érdekesnek találom. Soha nem foglalkoztam ilyesmivel, a fegyverekkel, így ha valamit is elhoztam, akkor az csak úgy történhetett, hogy ők maguk csempészték a holmijaim közé. Elutasítom a vádakat.

Aranytollú: Értem. És az igaz, hogy Ön a feleségével, Syrával védtelen embereket rabol ki, fosztogat?

Assero: Kezdjük azzal, hogy Syra kisasszony nem a feleségem, sajnos, bár ismerem… úgy tudom, hogy a Szitakötők mellett szorgoskodik, mint mindenes. A többiről csak azt tudom mondani, mint már említettem, egyszerű ember vagyok. Csak azt tudom mondani, mindenki magából indul ki. A rablás és a fosztogatás azoknak az eszközei, akik a pletykát kitalálták, jómagam a csendes, békés élet híve vagyok.

Aranytollú: Még egy utolsó kérdés. Mint mondotta, Syra nem az Ön felesége, ettől függetlenül merem feltételezni, hogy bensőséges kapcsolatban áll a hölggyel. Mit szól ahhoz, hogy Syra kisasszony állítólag férfiakkal kéjeleg? Ezt egyébként ő maga is megerősítette nekem, ám a szóbeszéddel ellentétben tagadta, hogy pénzért tenné.

Assero: Syrához fűződő viszonyom felületes, erről nem sokat lehet beszélni. Egyébként mindenről hallottam, azokról a szóbeszédekről is, amit állítólag ő maga nyilatkozott. Nos, Syra kiemelkedően szorgos lány, én csak ennyit tudok. Bizonyára okkal mondja azt amit mond, de sem megerősíteni, sem megcáfolni nem szeretném a szavait, hiszen felnőtt nő, tudja mit beszél.

Aranytollú: Hm… Értem. Hát, köszönöm szépen a beszélgetést, és hogy Ön is hozzájárult, hogy betekintést nyerhessünk a másik fél nézőpontjába is. Tudniilik, az éremnek két oldala van.

Aranytollú Arias

Megszólal az úgynevezett Szitakötő

Hírek és pletykák, senki sem vitatja, hogy hozzátartoznak életünk mindennapjaihoz. Szinte nem telik el perc, hogy a város egy népesebb helyén, a zsúfolt piactéren, vagy a sokak által látogatott kocsmák valamelyikében ne kapna szárnyra egy-egy kacifántos szóbeszéd, a pletykák közt is van, ami hamar feledésbe vész, de olyan is akad, ami futótűzként terjed még a város falain túlra is. Természetesen miközben szájról-szájra terjed a pletyka, kiszínesedik, és a végén már az égiek se tudnák megmondani, mi igaz az egészből. Engem viszont különösen foglalkoztat az efféle híresztelések igazságtartalma, ezért, ha időm engedi, előszeretettel kelek útra, hogy utánajárjak, mi is az igazság, vagy van-e egyáltalán igazság a szóbeszédek mögött. Nemrég hallottam is egy hangzatos kis pletykát egy párosról, akik állítólag klánfegyverek ellopására szakosodtak, de a szóbeszéd szerint sok egyéb galádság is van már a rovásukon. Én személy szerint nem ismerem egyiküket sem, és ellenem nem is követtek el semmit, így azt hiszem, nyugodt szívvel vallhatom magam elfogulatlannak. Puszta kíváncsiságból nem sajnáltam időt és pénzt, hogy utánajárjak a dolognak, de már a kezdet kezdetén a valóság és a híresztelés közötti ellentmondásba ütköztem. Az állítolag elválaszthatatlan „gerlepár” tagjait ugyanis nem találtam együtt, sőt, a duó férfi tagját ezidáig nem sikerült felkutatnom, de ami késik, nem múlik! Kimerítő kutatómunkám gyümölcseképpen azonban sikerült tudomást szereznem a pletyka másik főszereplőjének, Syra kisasszonynak a hollétéről. Komolyan érdekelt, hogy egy ilyen erős vádakat híresztelő pletykához vajon mit szólhat maga az áldozat. Ezért szedtem a sátorfámat, és meg sem álltam a napsütötte – tapasztalataim szerint inkább napperzselte – Pormeder városáig, értesüléseim szerint a szóban forgó hölgy mostanság ott éldegél. Az informátorom nem tévedett, és szerencsém is volt, nagyon hamar sikerült megejteni a találkozót a hölggyel, aki annak ellenére volt olyan kedves, hogy időt szakítson rám, hogy elmondása szerint nagyon zsúfolt a napirendje. A találkozóra a lány „munkahelyén”, a Pormeder-szerte híres és hírhedt Libellulla szalonban került sor, és be kell vallanom, nagyon meglepődtem. Syra kisasszony ugyanis nem tűnt sem feldúltnak, sem zaklatottnak, derűs jókedvvel fogadott, kedvesen mosolygott, és meglehetősen zárt öltözéket viselt. Mivel férfiból vagyok, én nem tudnék elképzelni semmilyen aljasságot egy ilyen nő láttán. Ezért nem is fecsérelném tovább a szót, hisz véletlenül sem szeretném, ha Syra öltözete befolyásolná az igazságot amit kiderítettem, így beszéljenek helyettem a tények. Most megosztom Önökkel a beszélgetést, ami kettőnk között zajlott le, ez alapján mindenki döntse el a legjobb belátása szerint, mit tekint igaznak, és mit nem.

Aranytollú : Hódolatom, Syra kisasszony! Bizonyára Önhöz is eljutnak a pletykák, még más városokból is. Mi a véleménye az Önt is érintő szóbeszédekről, melyek Ötbánya városában kaptak szárnyra?

Syra(kissé ingerülten): Ó, azokról hallottam! Nagyon nem örültem nekik, tudja, én utálom, ha beszélnek rólam! Bármit. Engem ugyanis csak az érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások, akár a közeli barátaimról, akár egy idegenről legyen szó. Nekem minden hírverés egy késszúrás!

Aranytollú : Értem. Nos, én azért kerestem fel Önt, hogy utánajárjak, mennyi igaz az Önről, és a párjáról szóló pletykákból. Ezért szeretnék feltenni néhány kérdést, ha megengedi.

Syra: Persze, kérdezz csak.

Aranytollú : Azt beszélik, hogy Ön, és egy társa klánokba épülnek be, hogy aztán a tagok bizalmát elnyerve, egy éjjelen gyáván kereket oldjanak a klánkovács által készített fegyverrel. Igaz ez?

Syra: Ezt enyhe túlzásnak érzem. Tudja, én túlságosan ideges vagyok ahhoz, hogy holmi klánokban ilyeneket műveljek. Azt sem igazán értem, hogy a pletykák terjesztője mit ért az alatt, hogy klánokba épülünk be. Milyen klánokba? Na, persze majd bizonyára kitalálják és elhíresztelik ezt is, legalább hallomásból magam is értesülök, melyik klánokban jártam már, én ugyanis csak kettőről tudok. Mint említettem, túl majrés vagyok én ehhez, de megesik, hogy néha így hozza az élet. Első klánom az ötbányai Zsebmetszők volt, akik a Vak Mantikorban tanyáznak. Hamar rájöttem, hogy az a puccos hely túlságosan sok nekem,nem méltó személyem apró mivoltához, kevesebbre tartom magam annál, hogy mindenféle profikkal dolgozzak együtt, így rövid időn belül leléptem. A másik klán, ahol hosszabban időztem, a Démonvadászok volt, szintén Ötbányán. Patakmellék szintén nekem való lett volna, de egy idő után komolyan attól féltem, a hatalmas hajtásban túl gyorsan megöregszem. Így onnan is továbbálltam, mert féltem, hogy az én is megkomolyodom, mint azok a prédikátorszerzetese. Olyan aggódós vagyok, biztos az ötbányai élet bomlasztotta meg az elmémet, így hát távoztam.

A:A: És az mennyire igaz, hogy Ön klánfegyvereket lop? Valóban Önnél van még a Démonvadászok nemes klánfegyvere, az Ítélet Kardja?

Syra(ismét csak ingerült): Hogy loptam volna? Nos, ez így nem igaz, csak egyszerűen olyan feledékennyé váltam, hogy véletlenül magammal hoztam. Annyira szégyenlem magam, hogy ha lenne elég bátorságom, hát Szépszeműre mondom, visszavinném nekik. Túlságosan érettek voltak, úgyhogy nagy szerencsétlenség volt ez részemről, megaláztam magam. Azzal kapcsolatban viszont erős kételyeim vannak, hogy az Ítélet Kardja hozzám való lenne, olyan jó minőségű, hogy néha komolyan félek, meglovasítják tőlem.

Aranytollú : Az Önről keringő híresztelések arról is szólnak, hogy Ön távozása után kiszolgáltatja a klánokban szerzett információkat, titkokat. Tényleg?

Syra: Igen, miért ne? Egyszerűen képtelen vagyok magamban tartani a titkokat, amint lehetőségem nyílik rá, elcsacsogom mindenkinek az ilyesmit. Soha, semmilyen titkot nem sikerült még megtartanom…

Aranytollú : Azt mondják, hogy Önnek van egy férje, egy bizonyos Assero, aki egyben a tettestársa is. Ehhez mit tudna hozzáfűzni?

Syra: Huhh,ezen percekig sírtam! Az igazat megvallva, nekem sosem volt dolgom férfival, így nem tudom, kire gondolnak pontosan. Az ijesztő az volt, hogy holmi pletykákból tudtam meg, hogy férjnél vagyok! Jó lenne tudni hogy kinek van elég türelme ahhoz, hogy engem feleségül vegyen.

Aranytollú : Arról is volt szó, hogy Ön nemcsak klánokat, hanem védtelen ifjakat is fosztogat a férjével, vagy akárkijével.

Syra(szégyenlősen mosolyog): Ugyan, erről nincs szó. Egyszerűen képtelen vagyok ilyesfajta dolgokra, soha nem vettem el még szánt szándékkal senkitől semmit! Volt hogy a szeleburdiságomnak köszönhetően ezt-azt magammal vittem ,de mindig megpróbáltam közvetítőkkel visszajuttatni a jogos tulajdonosának.

Aranytollú : És az igaz, hogy a tolvaj szakma nem jól jövedelmez?

Syra: Ki állított ilyet? Dehogyisnem! Persze csak annak, aki tényleg ért az árnyak tudományához, mint például a tolvajbárók és hasonlók. Hallottam már ilyesmiről, de jómagam sosem láttam erre példát.

Aranytollú : Áh, valóban? De ha ennyire visszafogott életet él, akkor miért állítják Önről, hogy aranyért kéjeleg férfiakkal?

Syra: Micsodaaa? Méghogy én pénzért kéjelgek pasikkal?! Ez aljas rágalom! Soha, a világ minden kincséért sem tennék ilyet. Túlságosan szigorú volt a neveltetésem, és ilyet még álmomban sem tudnék megtenni, nem hogy egy idegennel, pénzért. Itt a szalonban is csak azért dolgozom, mert így talán tisztes munkával meg tudok keresni néhány aranyat. Tudja, itt szoktam takarítani, elvégzem az apróbb munkákat, és ezért a Szalon tulajdonosai megfizetnek. Nem túl jó munka, de legalább tisztességes. Soha nem volt még rám panasz.

Aranytollú :Köszönöm a válaszokat, azt hiszem, nincs is több kérdésem. Viszlát, hölgyem!

Syra: Az istenek vigyázzanak a lépteidre.

Ezzel a mondattal, és egy mosollyal búcsúzott tőlem az újkeletű szóbeszédben szereplő hölgyemény. Meg kell mondjam, a beszélgetés után sokáig csak döbbenten pislogtam magam elé. Íme, az igazság, amit magam derítettem ki, eszerint a pletyka nagy része hamis. Be kell vallanom, ritkán találkoztam még ehhez foghatóan szerény nőszeméllyel.

Aranytollú Arias

Enyveskezű szerelem?

Azt mondják a szerelem mindent és mindenkit legyőz. Igen, ez való igaz, de azt kevesen teszik hozzá, hogy ez az érzés veszélyes és gátlástalan is.
A köztudatba került néhány aljas eset, és jobb ha ezt komolyan veszik a klánok. Egy aljas tolvaj gerlepár városról városra jár, hogy beépüljenek a klán tagjai közé. Tudni való, hogy bizonyos Syroup uracska és Lassero asszonyság - ki tudja, hol milyen nevet használnak -, első körben csatlakoznak egy általuk kiszemelt klánhoz, elnyerik a tagok bizalmát. De mindez csak egy tökéletes álca, hogy véghezvigyék tervüket. Az éjszaka leple alatt gyáván eliszkolnak, kezükben a klán kovácsa által, kemény munkával készített fegyverrel. A két lator, tevékenysége nem csak a klánfegyverek elrablásában merül ki. Teleszívják magukat információval a klánban eltöltött idő alatt, majd miután lelépnek, máshol kiadják a klánok legbensőbb titkait, esetleges gyenge pontjait, a klánvezér naplójának helyét, és a portás kulcsait. Ezzel lopják be magukat más csoportosulásba, de ez is csak átverés, mert ők csak azért tevékenykednek, hogy raboljanak, fosztogassanak, nem csak klánokat, hanem védtelen ifjakat is.
Syroup és Lassero szerelme igenis romboló hatású és gátlástalan. Vajon a férfi, akkor is vakon hinne szerelmének, ha kiderülne, hogy kedvese nem más, mint egy olcsó, feslett nőszemély? Többen látták, amint Lassero, aki csak őcsodálatosságának nevezi magát, férfiakkal tér be a város helyi fogadójába, nem egyszer tucatnyival míg férje ártatlanokat rabol ki. Úgy tűnik a tolvaj szakma nem jövedelmező, hiszen a nőcske akkor nem kéjelegne aranyért más férfiakkal.
Bizonyítékként szolgáljon, hogy a vérmes nőszemély még mindig magán viseli a Démonvadászok nemes fegyverét, az Ítélet lábát.

Versenyek a Hárpiában

A Vidám Gazfickók baráti asztaltársaság tisztelettel meghívja a pormedri klánokat és tagjait e hónap,tehát a Bányák havának 10. napjára, a mocsárnegyedi Hamis Hangú Hárpiába rendezendő mulatságra.

Céltáblás játék:

Az új klánvezér egy új játékot hozott, melyben kipróbálhatja bárki az ügyességét.
Távolrévben igen jól ismerik ezt a játékot. Halszálkából készítenek kis nyilacskákat, az elejét lesúlyozzák, egy agyaggolyócskával, úgy hogy a hegyes halszálka elején hagynak két ujjnyi helyet, ahol az a célba állhat. Az agyagot kiégetik, hogy ne essen le a szálkáról. A végére apró madártollakat esznek a pontosság érdekében.

A játék célja, hogy egy táblának minél jobban a közepébe találjanak, eldobva öt ilyen nyilacskát.

A játékban az ügyesség és koncentráció számít.

Az izom ereje:

A játék lényege, hogy két versenyző a karjaik erejét méri össze egy asztalnál. Egymás kezét megfogva a könyökeiket egy vonalba helyezik az asztal lapjára, majd a könyökeiket fel nem emelve arról igyekszik a másik kézfejét az asztallaphoz érinteni.

Két versenyző háromszor próbálkozhat csak egymással és aki többször nyer az kap egy pontot az izom ereje versenyében.

A nyertes jutalma némi arany a Hárpia bevételéből, további információkkal a Hárpia vezetője szolgálhat.

Késő este a férfiakat, kedves “szitakötők” várják a Libelulla szalonba,ahol minden kívánságukat teljesítik.

Mira Dean
Vidám Gazfickók

Szabadtéri mulatság

Tegnapi kezdéssel két estén át tartó kerti mulatság indult az Örök Sivatag Kereskedőházban. A Ház kapuja nyitva áll minden kedves érdeklődő számára, legyen bármely klán tagja, avagy magányos farkas, netán egyszerű polgár. Finom sütemények, sültek, egzotikus italok, és széles vízipipa-dohány választék segíti a kellemes kikapcsolódást. A különleges alkalomra való tekintettel mindenki a Ház vendége!
A pihenést vetélkedők színesítik majd, melyek győztesei apró, ám annál érdekesebb ajándékokkal, emléktárgyakkal térhetnek haza!
Este terítékre kerül egy egyedi recept alapján ízletesen elkészített sült ökör, melyet lampionok hangulatos fényénél fogyaszthatnak majd a kedves vendégek. A vacsorához a pohárköszöntőt Erik Dwoorak, a Ház vezetője mondja el. Ezután táncos mulatság indul, melynek csak a hajnal fényei a teljes kimerülés vethet véget!
Kérjük kedves vendégeinket, az alkalomra való tekintettel minden fegyverüket hagyják otthon, a mulatság biztonságáért a Kereskedőház vállal felelősséget.

Örök Sivatag Kereskedőház
Bányák havának 9. napja

Pletyka a Viadalról

Meglepő pletyka kapott szárnyra a minap a pormederi Halál Arénájában dúló viadalokról. Már a bazárban, meg a teaházakban is híre ment azoktól az emberektől, akik látták a küzdelmet, s mind nagyobb parázs vita bontakozott ki. Volt, aki lekicsinylően kijelentette, hogy a mélységi, meg a lovag küzdelme másképpen nem is alakulhatott volna, hiszen mit érnek azok, míg más, aki varázslónak mondta magát, egészen mást bizonygatott. Bár ő sem tette le a garasát a mélységi mellett, azt állította, hogy a mágiát a lovag óvó burkának nem is szabadott volna felfognia, de ez valami csoda folytán sikerült, azonban, amikor nekirontott annak a kormos bőrűnek, akkor simán le kellett volna pattannia róla, hiszen a lovag védelmének azonnal meg kellett volna szűnnie, míg a mélységiének védenie kellett volna. Persze a kis előadása után egyesek kis híján megverték, annyira felháborította őket szeretett lovagjuk becsmérlése, ki az igazság és a tiszta küzdelem bajnoka, hogy pár katonának kellett a bent lévőket lecsendesítenie. A megoldást egy átutazó pap adta, aki megfellebbezhetetlenül kijelentette, hogy ez az istenek akarata volt, a mélységinek pusztulnia kellett, hiszen nem e világra való, hiába a mágia törvényei, az istenek hatalmasabbak, s azt tesznek, amit akarnak… A bent lévők sokasága helyeslően mormogott, majd mindenki a lovagot éltette, s nem egy vendég, aki ott sem volt a Viadalon, már úgy mesélte el otthon a történteket, hogy a saját szemével látta, ahogy az istenek segítik meg a lovagot a mélységivel szemben.

Karaván indul Sziklaöbölbe

Az Örök Sivatag Kereskedőház a Bányák Havának 12 napján Karavánt indít Ötbányára, majd onnan rövid pihenővel Távolrévbe, onnan pedig Sziklaöbölbe. Természetesen Sziklaöbölből a karaván hasonló útvonalon tér vissza Pormederbe. Aki úgy gondolja, hogy eme vészterhes órákban, mikor a sivatag homokját Lángfarkasok hada lepi el, de mindenképp utazni szeretne, avagy kell neki, azt szívest látjuk.

Az utazás idejére mindenkinek magának kell gondoskodnia megfelelő felszerelésről, élelemről és vízről a saját részére.
A karaván viteldíja, jelen esetben személyenként 100 arany. Esetleges áruszállításnál, pedig annak méretétől és súlyától megfelelő összegért tudjuk elvállalni.

A karaván vezetője, Halim af Dzsahankar Kalabi Malik, ki tapasztal, a sivatagot sokszor megjárt személy. Őt keressék, segítségükre lesz mindenben.

Indulás: Kert negyed: Örök Sivatag Kereskedőház
Gyülekező: előtte lévő nap délebéd órájától.

Randalírozókat dobtak ki a Hárpiából

Az utóbbi időben alig telik el úgy nap, hogy ne történne valami kirívó a Hamis Hangú Hárpia fogadóban. Nem sokkal ezelőtt kaptunk hírt arról, hogy négy randalírozó részeg fickó zavarta meg a hely békéjét. Betámolyogtak, majd leülve egy asztalhoz hangos szóváltásba keveredtek az ott tartózkodó vendégekkel, és a személyzettel. A probléma akkor kezdett kibontakozni, amikor nem voltak hajlandóak fogyasztásukat kifizetni. Mira Dean, a Vidám Gazfickók újdonsült vezetője, és a fogadó csaposa azonnal úrrá lett a helyzeten. Konyhai eszközöket hívva segítségül csépelte a részeg kellemetlenkedőket, akik közül az egyik a helyi táncosnőre próbált támadni, míg a másik a Szitakötők testőrével, Aidafarct Adiddal kezdett ki. A két hölgyemény hamar kihajította a négy rossz fiút, igaz ebben több férfivendég is a segítségükre volt. Kisebb sérülést szenvedett el a fogadó egyik vendége, Cearcill Anga, miközben a hölgyek védelmére sietett, és Sherard Druu`giir mágus mester, ki teljesen véletlenül keveredett a balhéba.
A fogadó anyagi kára jelentős. Asztalok és székek törtek el, továbbá megsérültek a fali dekorációk is. Mivel a négy jómadár elszelelt, így a költségek a fogadó fenntartóját terhelik.