Hírek a Mor-Bain Nemes Házból
Az alább közölteket Cormyr Mor-Bain, a nemesi család új Házfője minden részletében jóváhagyta, és igazolta a hírek valódiságát.
~ Szólok e cikk útján mindazokhoz, kik ismerték és tisztelték Eprimor Mor-Baint fájdalmasan rövidre nyúlt élete során, hogy osztozhassanak a bánatban és gyászban, mi úrrá lett a dinasztia tagjain.
Mondják, léteznek az Érkezők között olyanok, akiknek megadatik a képesség, hogy senki és semmi ne legyen… árny csupán. Gazdátlan lélek, amelynek jelenléte csak akkor tudatosul, ha ő is úgy akarja. Az a gonosz teremtmény, amely a Sziklaház falai közt bukkant fel és magáénak követelte a Házfő életét, így hívta fel magára a figyelmet. Elvett, hogy létéről mások tudomást szerezhessenek. ~
A rövid beszámoló Cormyr Mor-Baintől származik, aki az elhunyt családfőt követi a dinasztia élén. Elmondta, miként találtak rá a ház első emberének holttestére a Sziklaház Tanácstermében. Szakmájában képzett gyilkosra utal a gyilkosság kivitelezése, amellyel elvonta az említett helyiséget őrző fegyveres őrök figyelmét, utóbb pedig belopózott a terembe is, hol még ketten tartózkodtak. A Házfő és testőre, ki maga is a merénylő áldozatává vált. Mire kiderült, hogy mi történt a Tanácsteremben, a helyszínre érkezők nem találtak egyebet, csak két holttestet és egy szélesre tárt ablakot, amin át feltehetőleg távozott a gyilkos. Ha valóban így történt, úgy az ismeretlen támadó jártasságát támasztja alá az is, hogy a szurdok meredek falain olvadt át újra… - ahogy az új családfő is fogalmazott - az árnyakba.
Pletykák a Hárpiából
Egy nevét eltitkolni kívánó személy:
Fura napok járnak mostanság a klánra; új klánvezérünk lett, hogy miért pont Mannequin lett az, nem tudom, talán nem volt választék.
Mannequin egy kedves nő, felszolgáló volt évekig a Hárpiában, aki járt arra ismerheti vörös fürtjeiről és mogyoróropogtatásra tökéletesen alkalmas fogairól, ám kicsit butus, s mióta vezér lett kicsit elszállt vele a ló.
VGF feliratú köténykéjét messzire elhajította, már hetek óta nem látni a pult mögött. Büdös lenne neki a munka? Nem tudom… Azt hiszem beképzelt lett a hirtelen feljebb lépése miatt; Manne Úrnőnek szólíttatja magát. Sőt azt is hallottam, hogy felbérelt egy írónőt (??) bizonyos Caison-t, hogy megírja az eposzát.
De könyörgöm ez egy egyszerű pincérlány, milyen eposzt? No meg az írónőtől se olvastam eddig semmit.
Egy szó mint száz… nagy a káosz, bár igaz ami igaz a klán még megvan, sőt épül, gyarapszik tovább…
Felépült az istálló a belső udvarra. Bár volt akinek ez nem tetszett, hisz az ottani kert jó harmada az építkezés áldozatává vált. De az istálló készen áll, s várja szolgáltatásaival a vendégek hátasait. Bár még jelenleg üres, már találtunk lovászt is egy elf személyében, aki a Lucien Maraqer névre hallgat. Ügyes hozzáértő fiúnak tűnik, s már csak gwuffokat, lovakat kell szereznünk…
Szóval így zajlik az élet a házunk, vagy stílusosabban a fogadónk táján…
De hopsz majd kifelejtettem, hogy a névváltoztatásra várókat megnyugtassam; Igric a Bárd, kinek énekére az Istenek is figyeltek elutazott, így nem volt aki közvetítsen a halandók és a hallhatatlanok között.
A helyzet megoldódott, midőn Erik Lamar fia Syrus Lamar megérkezett a fogadóba. Az új bárdról azt rebesgetik, hogy nem veti meg az italt, se a nőket, sőt olyat is hallottam már, hogy az Istenekben sem hisz teljesen.
Az új bárd tiszteletére így dalnokversenyt hirdetett a klán, melynek nyertesét jókora összeggel támogatják majd meg.
Reméljük az isteneknek is tetszeni fog a dolog, s tán a kegyeikbe fogadják az új bárdot.
Újra szól a lant
Sok ideje hallgat már a Aula Opus Magnum. A Bárd eltűnt, hiába keresték fel utazók, hogy varázslatos dala új nevet adjon, csak por és pár egér, ami a hűlt helyén volt. De most, azt beszélik, hogy az istenek meghallgatták egy idegen énekét, és a bárd hatalmával őt ajándékozták meg. Böbe néni szerint, aki a Bazár pereceseként mindíg új hírrel szolgál, az új dalnok nem más, mint maga Erik Lamar, a Vidám Gazfickók egykori vezérének fia. Ha ez igaz, hát kíváncsian várjuk, mit is mutat fel az egykor méltán híres férfiú vére, s hogy ezt megtudjuk, hát bátran keressék fel a Mocsár negyed Hamis Hangú Hárpiájának Aula Opus Magnum- termét, ha új névre vágyik kedves olvasónk, s ha mást nem is, egy dalt biztosan kapunk tőle.
Felhívás
Tisztelt barátom!
Ez úton szeretnélek téged és klánod tagjait meghívni, Az Áradás havának 30-ik napján kezdődő összejövetelre, mely szerény személyem 60-dik születésnapjára esik. A helyszín ahol az összejövetelt megtartanánk, Pormeder Kert negyedében található Örök Sivatag Kereskedőház lenne.
Hosszú idő, több mint fél évszázad, mely eddig nekem megadatott, és most igaz már kissé öregesen, de szeretném nagy mulatozással megünnepelni.
Az pedig, hogy én milyen meglepetéssel szolgálnék? Nos az maradjon tényleg meglepetés.
Várlak téged, és rended tagjait.
Erik Dwoorak
Fegyveresek a raktáraknál
A tegnapi napon a nemrég érkezett Fekete Sereg katonái- vértjükön a meglehetősen furán mutató koponyával - mindenféle különösebb teketória nélkül leváltották a toronygárdista őrszemeket a Kertben található raktárak közül kettőnél. A zöld-arany egyenruhások rövid téblábolás után továbbálltak, és a két raktár közelépben azóta is a fekete egyenruhások adják az őrséget. Komor képű zsoldosok, és nem túl bizalomgerjesztőek.
Mi lehet a raktárakban, annyira fontos hogy külvilági katonák őrizzék? Mi lehet ott, ha rá merték bízni olyanokra, akik pénzért szolgálnak és bármikor lefizethetőek? Mágikus ereklyék, amik valamiért nem tárolhatóak a Toronyban? Elfeledett, ősi mágustekercsek, félelmetesebbnél félelmetesebb varázslatokkal? Esetleg maga a Dér, mely a Toronyurak hatalmának alapja?
Az Elveszett Obszidián Szilánkjai
A kereskedő állomástól nem messze egy nagyobb területű ház áll. A környékbeliek már megszokták a fura népeket, akik ideköltöztek még a legutolsó orkvonulás előtt. Először csak furcsán néztek az épület lapos tetején felállított nagyméretű,
függőleges tengelyű szélforgóra. Sokan gondolták, bolondok ezek, hogy ilyen mihasznaságokat aggatnak a házra, melyet az első nagyobb sivatagi szél összetör.
Nos tévedtek, a gnómok eszköze, nem csak hogy túl éli ezeket a viharokat, de még hasznukra is van a műhelyben. Ahová bárki betérhet, a klán őreinek vigyázó tekintete mellet, akik beljebb már nem engednek hívatlanokat.
Az Elveszett Obszidián Szilánkjai befelé forduló, maguknak való harcosokból és mágusokból áll. A ház legbarátságosabb tagjai a gnómok, akik a Műhelyben dolgoznak. Hozzájuk bárki nyugodt szívvel betérhet, ha bármi javítanivalója akad. Vállalnak köszörülést, hangszerjavítást vagy kalitkakészítést, de ha a vevő
elmondja elképzeléseit, bármit rendelhet, ha lehetséges – márpedig a gnómoknak majd minden lehetséges - elkészítik neki.
A műhelyben csak egy a két X két tenyérnyi papiroson van kiírva, hogy itt, a házban harcosokat vagy mágusokat is lehet bérbe venni. Ez ügyben mindig a klán vezetőivel kell beszélni, az ő joguk eldönteni, hogy embereik épségét hajlandóak-e egy adott ügyben feláldozni mint ahogyan az árat is ők határozzák meg. Bérelni lehet itt mutatványosokat, testőröket de akár
“kétkezi” munkásokat is.
Szélháza és Műhely, így emlegetik a környékbeliek, melyet egy helyi barna bőrű lakos adott az épületnek, így is vált ismerté lassanként. Mivel nem igen láttak jelentősebb mozgolódást meglepődtek, mikor az Orkvonulás hírére szép számban vonultak ki és fontos szerepet játszottak a sáncok felépítésében és a támadók legyűrésében. Azon már nem is csodálkoztak, hogy csapatostul vonultak ki a lángfarkascsorda megtizedeléséhez.
Így lassan a környékbeliek is felfogták, hogy nem egyszerű kézművesek, alacsony gnómok tévedtek ide. Egyre nagyobb bizalommal fordulnak hozzájuk segítségért…, hisz már nem csak az apró felhívás a falon hirdeti további szolgáltatásaikat,
a hírük is kezd terjedni.
A Viadal
Végetért hát a nagy pormederi Viadal, ahol Corvus minden tájáról érkeztek mágusok és nézők egyaránt. Három kategóriában nevezhettek az indulók. Az alsóbb csoportok küzdelmei a kevesebb részvevő miatt hamarabb végetértek, az I. kategória győztese Caius Cratus lett, míg a második kategóriáé Nagor wim Arul. Mindketten a holdvérűek iskoláját erősítik. Az előzetes várakozásoknak megfelelően a legfelső kategória hozta a legtöbb és leglátványosabb összecsapást, itt mérték össze tudásukat a legerősebbek. Sok izgalmas mérkőzésnek lehetett tanúja, aki végigülte a viadalt, s a mindeféle párosításban láthattak harcokat a különféle iskolák tudását bírtokló résztvevők között. A döntőt végül Tina de Veron, a gyógyítók iskolájának képviselője és Remy Draco a holdvérűek erejét birtokló mágus vívta. Az utolsó küzdelem a korábbi hosszúra gyúló összecsapásokkal szemben meglepően rövidre sikeredett, ám nem kevésbé volt izgalmas, mint bármelyik másik a korábbi párbajok közül. Remy lerohanta ellenfelét, varázslata megzavarta, kinek így nem sikerült meglepnie a férfit, a gyógyítók közismerten veszélyes varázslatainak egyikével. Eztán egy leleményes varázslat, és egy némileg szerencsés mozdulat nyomán Tina a homokban kötött ki, hála az altatóvarázslatnak. Ezzel a III. kategória bajnoka és a Viadal abszolút győztese Remy Draco, holdvérű mágus lett.