Pletykák a Hamis Hangú Hárpiából
A napokban a fogadóban az örömöt a szomorúság váltotta, a munkát a tétlenség, sok ismeretlen és ismert személy adta egymásnak a kilincset.
Öröm, melyet Mira Dean második gyermekének világra jötte okozott. Életerős fiúval áldotta meg a sors, melyet a Nolman Dean névvel illetnek innentől, az apja után.
Szomorúságra okot adó események is történtek e falak között. Ifjú lovászunk Lucien Maraqer eltünt és senki se tud róla semmit. Kedvese Kaliszta Dean magába roskadt, rosszkedvét átragasztva a többiekre. Csak reménykedünk, hogy Lucien életjelt tud adni magáról…
A munkát felváltotta a tétlenkedés. Az elmúlt hónapokban úgy néz ki Corvus-szerte óriási agyaghiány lépett fel. Az a pár ajánlat ami a piacokon megtalálható mind csekély mértékű, ám horribilis árú. Talán az ork támadásoknak köszönhető mindez? Vagy csak pár spekuláns kereskedő műve? Majd az istenek megadják erre a választ, mert én nem tudom.
Én csak azt látom, hogy hőn áhított pincénk nem épül… Tettre készek vagyunk, felépítjük. Még akkor is ha minden időnket az agyagbányáinkban kell eltöltenünk. Nem fogunk belefáradni a végeláthatatlan munkába. Nem! Dalolni fogunk hozzá… Szívből, lélekből, ahogy igaz Gazhoz illik…
…Igyál, jó barátom,
Tőled nem sajnálom!…
S míg dalunk a távolba száll, szemünk előtt a nagy cél lebeg;
Hideg sört a vendégeknek;
…Húzd rá, cigány, csakazértis,
Ha kell, mindjárt az ingemért is!
Kocsmárosné, aranyvirág,
ide a legszebbik borát!…
Suttogják még a nyelvek, hogy a minap egy férfit láttak a Hárpiában. No de nem is akármilyent. A Viadal Győztesét, ki ellenfeleit legyőzve hírnévre tett szert. Caisus Cratus-t személyesen. Ilyen hírességek járnak közénk, s biz isten én azt mondom, hogy a mocsárnegyedi Hárpia a legfelkapottabb hely egész Pormederben…
No de megint csak a szám jár… Mehetek agyagot termelni, hogy közben szálljon a nóta…