Levél a Toronyuraknak
A városőrség három tagja lovagol az éj leszállta előtt nem sokkal a Tikkasztó sivatag dűnéi közt. Céljukat világosan jelzi a felszálló füstcsík, melyet a városból pillantottak meg. Csendesen haladnak gwuffjaikon, nem beszélnek feleslegesen. Hamar elérik a füst forrását.
Másnap reggelre a következő jelentést kapják a toronyurak:
Egy barlanghoz értük, melyet a füst forrásaként azonosítottunk.
Az Bjoret közlegényt majdnem elnyelte egy homokkal teli repedés, így nagyon vigyázva kellett közlekednünk. Kardjainkkal vizsgáltuk biztonságos-e e a talaj.
Végül is sok repedést találtunk, melybe a szél port fújt. Összesen tízet számoltunk. Pálcákkal jelöltük be a szeleit, s kiderült, hogy mind egy irányba mutat, mintha onnan indult volna minden. Egy homokdűnét találtunk eme ponton, melyet elgorva egy ork holttestére bukkantunk. Sebet nem találtunk rajta csak öklömnyi lila foltokat. Egyet a mellkason, egyet a fejen. Bjoret közlegény felismerte a holdvérű mágia okozta zúzódásokat. A homokhalom mérete alapján úgy 4-6 órája feküdhetett itt a tetem.
Átkutattuk hát a barlang előtti részt alaposan, hisz több gyanús halmot is felfedeztünk. Végül ezeket találtuk:
Lándzsák, kardok, babaholmik, valamint két újabb holttestet is. Az egyik egy ember férfi, akinek a hátából állt ki egy ork szablya. A másik egy újabb ork holttest.
Az egyik repedésből egy míves szablya hegye állt ki, melyet miután megpróbáltunk kihúzni, ráleltünk még egy holttestre. A repedés mélyén a homok alatt egy elf markolta a fegyverét.
A barlangba belépve annak közepén egy falat találtunk, rajta egy helyéről leszakadt ajtóval, melyen keresztül még mindig enyhén szállt ki a füst. Bentről zavaros hangok hallatszottak. Egy kövér férfit találtunk a szétégett szobában, aki veszettül csapkodta a benn fekvő négy szénné égett holttestet. Agyaraik alapján orkok voltak ezek is.
Amint beléptünk, a férfi ránk támadt, kénytelenek voltunk ártalmatlanná tenni. Sok mindent nem tudtunk meg bentről, mert minden elégett.
Az érkezők holttesteit a gwuffokra pakolva indultunk vissza Pormederbe, az orkokat a sivatagra bíztuk, mert őket már nem tudtuk volna elvinni. A férfi út közben magához tért, ám szerencsére megkötöztük. Vad ordítozásba kezdett, hogy mindnyájunkat megöl, meg sohasem kapjuk meg… Hogy mit az nem derült ki, mert újból le kellett nyugtatnunk. Szegény flótásnak nincs ki a négy kereke.
A városba érve azonosítottuk a holtesteket; az elfet “Wolpid Khodak Dhar”, az embert “Iker a Kedves” néven azonosították. A túlélő férfiról kiderült, hogy ő Edwin Farlosa, egy ismert kereskedője a városunknak. A gyógyítók azt mondják reménytelen eset. Megbomlott az elméje. Hazavittük a Kapu negyedi egyszintes házába, majd a felesége ápolja.
Sajnálatos módon nem sok esélyünk maradt, hogy kiderítsük, mi is történt a sivatagban. Nagy valószínűséggel ez örökre a Tikkasztó rejtélye marad.