Pormeder

Kettesben Nutah-val

Valószínűleg sokan fognak őrültnek hinni azért, amit most leírok önöknek, de magának a Vahadnak volt a kérése, hogy meséljem el mindenkinek azt, amit láttam, s ez talán így a legegyszerűbb.
Szerintem sokan látták, ahogy egy homokember öltött alakot a mocsár negyedben, és indult el a Mocsár tornya felé. Nekem sok kérdésem lett volna hozzá, illetve bármelyik istenséghez, ezért követtem őt be a toronyba. Ott egy viharban letisztította a falakat, s idegen nyelven, idegen szimbólumokkal vésett rá jeleket egy fertályóra alatt. Mikor megláttam megérintettem az egyiket, ami ennek hatására egy pillanatra vörös fénnyel izzott fel. Akkor még nem törődtem vele, csak meg akartam érinteni Nutah-t hogy lássam, valóságos-e, ám ő szertefoszlott az érintésemtől, s homok formájában kúszott be a torony alá. Én pedig követtem. A falon egy követ kellett megérintenem ahhoz, hogy megnyíljon a lábam alatt a föld, és egy szűk járatban találjam magam. Elindultam előre, s végül egy gyönyörű cseppkőbarlangban lyukadtam ki, melynek közepén, egy zöldes gőzfelhőben állt a vahad. Ekkor jött az első látomás, legalábbis én azt hittem, hogy itt kezdődött.
A barlangot láttam, ahol álltunk, de mellette megannyi kusza járatokat, goblinok egész hadát a föld alatt, végül egy templomot, és az oltáron egy kék kötésű könyvet. A könyv kinyílt és fényárba vont, s a következő pillanatban már a sivatagban találtam magam.
Nagyon féltem és elkezdtem imádkozni, hogy megkeresem a könyvet csak jussak haza. Ekkor kaptam az újabb látomást. Egy dűne tetején óriás hangyák őrizték a boly bejáratát, bent pedig szintén rengeteg szorgos hangya, és hatalmas királynőjük… Alatta pedig egy tűz-színű könyv.
Ekkor hatalmas fény villant, én pedig a romvárosban találtam magam. Mostmár az isten is ott állt mellettem. Elindult egy ork tábor felé, de én féltem követni, féltem, hogy észrevesznek minket, de láthatatlanok voltunk számukra. Ekkor a tábortűz körbeölelt minket, s újabb látomást kaptam. Egy goblinjárat volt benne, majd worgok hada, és a falu, ahol a gazdáig élnek… Láttam egy ősöreg goblint a kunyhójában, majd hatalmas tornyokat és egy sárkányt. Végül ismét egy könyvet, egy olyan elnyűttet, aminek már a borítója is olyan seszínű, fehéres volt. Mikor a könyv kitárult ismét tűzörvényben találtam magam, végül pedig a Kapu negyedben.
Az emberek itt sem láttak minket, sem a tüzet, én pedig lassan elkezdtem élvezni az utazást. Már vártam a képeket és nem maradtak el. A könyvtárat láttam, sok ezer könyvet kusza írásjelekkel, és olvashatatlan széljegyzetekkel. Utána egy lángoszlopot, nyilakat, csapóajtót és dárdákkal teli vermet… Végül egy barna könyvet, melynek olyan volt a színe, mint a földnek. Ez is feltárult és vakító fényárba vont, mely a Kertig repített.
Szintén nem láttak az emberek minket, ellenben megkaptam az utolsó látomást: Egy bordó könyvet a sötétségben, s egy hangot mely ezt mondta: „Adnod kell, hogy kaphass, s tán adományodnak nagyobbnak kell lennie, mint jutalmad.” Ekkor a könyv ismét feltárult és vakító fénybe vont.
Ismét a Mocsár tornyában találtam magam, abban a pillanatban, amikor megérintettem a falon az írást. Valószínűleg minden egyéb már a látomások része volt… Rengeteg kérdésem volt, de a vahad erre is csak egy látomással válaszolt. Ismét megérintettem, s ekkor behúzta a kezem a fejébe, én pedig láttam az öt könyvet a katedrális oltárán, ahogy mind kinyílnak és fényt árasztanak magukból, melyek egybefonódnak, s aztán maguk a könyvek is felemelkednek és egy vastag könyvvé válnak egy hatalmas fényrobbanásban. Nehéz szavakba önteni azt, ami ez után következett. Az új könyv borítója vakító fehér volt, fölötte pedig egy város lebegett homályos ködfátyolba burkolózva.
Ekkor a vahad megengedte, hogy elvegyem a kezem, de jelet tett rá, egy vörös vércseppet, mint amilyet a ritualisták hordanak köpenyeiken. Eztán bízott meg azzal, hogy mondjam el a történetem mindenkinek, a talán mások tudni fogják mit kell tenni, ha én nem is. Talán most úgy kéne lezárnom, hogy „Hinni kell, élni nem”? Szerintem kell élni, ha más nem hát azért, hogy láthassuk a várost.

Vízosztás

Ínséges időket élünk, ehhez nem fér kétség. Idegen kezek tönkretették azt, mi itt ebben a csodás városban megfizethetetlen. Gonosz lelkek hátba támadták a várost, s oly sokan kihasználják eme katasztrófát. Sokan csak a pénzt és a meggazdagodást látják abban, ha a város szomjazik. Sajnálatos eme tény!
De Fürdőház nem tűrheti, hogy árvák, karon ülő gyermekek és családok ne jussanak az éltető nedűhöz!
Minden nap reggel, délben és napnyugtakor vizet osztunk hát a Fürdőház előtt. Mindenki kap a hűsítőből, ha fegyvertelenül érkezik. Nem háború ez, hanem válság. Cselekedetünkben nincs pénzéhség, csak jó indulat!
Érkezzen hát mindenki fegyver nélkül, de jókora kulaccsal a Fürdőház elé.

A Fürdőház üzelmeltetői

Toborzás a kapuőrségbe

A bűzös goblin horda támadása bizony megtizedelte a kapuőrség sorait is.
Ezúton teszem közhírré, hogy aki bátor, és nem riad vissza a kihívásoktól, kedveli a kalandokat. Valamint szívén viseli városunk védelmét, amely elsősorban a kapu védelmén dől el. Vagy megélhetési gondjai vannak, és ért a harchoz is.

Jelentkezzen a kapuőrségbe.
A jelentkezéseket nálam, vagy Edmond nevű emberemnél lehet kieszközölni.
Köztörvényesek kíméljenek!

A kapu őrség parancsnoka:
Noriel Gebaaran kapitány

Ingoványos talaj

Nemrégiben kelt szárnyra a város több pontjáról a hír, hogy a város vízkészleteibe egy eddig ismeretlen méreg, vagy fertőző anyag került. Biztosat még nem tudhatunk, hisz eleddig a vizet még senki sem vizsgálta meg. Két dolgot viszont tudunk, ki iszik belőle egy-két fertályóra elteltével keserves kínok között leli halálát, a másik pedig, hogy a Mocsárnegyedben képesek megtisztítani a vizet és kiszűrni belőle a mérget.
Milyen úton teszik nem tudni, tán az is lehet, hogy ők maguk mérgezik a készleteket melyeket a város többi részére küldenek, hogy ebből hasznot húzzanak, vagy csak egyszerűen nem árulják el a méreg ellenszerét, ugyan csak hasznukat lesve.
Talán Nutah rontotta meg a vizet, hogy a tiszta víz ígéretével még több hívet szerezzen.
De az is lehet hogy az Ötbányaiak juttattak valamit a föld mélyébe.

Biztosat még nem tudni, a városban a káosz kezd eluralkodni, az őrségiek kevesen lesznek nemsoká a pánik kezelésére, félő hamarost elszabadul a pokol…

A Fürdő hirdetése

Vándor!
Akármerről érkeztél, s ha felfrissülni vágysz, keresd a Fürdőt hát!
Drága kincs a víz, sivatagnak folyékony mithrillje, itt töménytelen találsz.
Ám, ha kívánsz más gyönyört, ne félj, kérdezz okosan!
Sok itt az olyan kéj, melyet nem találsz csehókban.
Zugoly, mely a Fürdő mögött lapul, sok titkot rejt kíváncsiak elől.
Oda nem léphet bárki, kell hozzá ész, lélek, akarat és erő.
Kincs a hűsítő nedű, és itt megtalálhatod Vándor!
Számtalan itt a frissülés fortélya, álom, s mámor.
Zár eme hely, a mennyek kapujához, kóstoló…
Örök itt a nyugalom, a csend kéjesen andalgó.
Víznél már csak a bor a zamatosabb, s drágább.
Előkelő itt minden, a fal csupa csillogó márvány
Tarsolyodban akad-e elegendő aranyérme?
Suttogunk majdan drága titkokat füledbe!
Élhetsz itt, mint nemesek és urak királya
Gőzben ülve szólhatsz bele minden vitába
El kell, hogy jöjj Vándor, hogy élvezd életed, míg teheted….

Szóbeszéd a Mocsárban

A Mocsár-negyed mélyén emberöltők óta áll már egy kivénhedt, fából eszkábált, régi időkben urasági társaságnak örvendő ház. Az idejét sem tudják már, mikor lakta utoljára élő az épületet, annál több legenda kél a vissza-visszajáró holt lelkekről, kikről végül új nevet kapott a régi Archel lak: Kísértetház.
Megannyi történet rebesgeti, az ott eltűnt személyek lelkei térnek vissza az élők közé, vérbosszút véve hangtalanul elszenvedett kínjaikon. Csupán a képzelet szüleményei ezek, ám nevet szereztek maguknak a környező utakon. Az itt élők már csak hírből is elkerülik a helyet…

A minap azonban sötét karaván tűnt fel a kapunál, pár aranyért cserébe a szemtanúk megmondják: a Mocsárba tartottak. Tetovált, olykor elkendőzött, ismeretlen és kétes kinézetű egyének. Igencsak méretes csoportosulás, kiknek jelenlétéből sugárzott valami. Valami gonosz? Vagy csak a mágia édes hatalma lenne? Száz és száz verzió született már a kofák körében, ám hogy kihez és hova tartottak, azt már senki sem tudja megmondani. Mintha föld nyelte volna el, mintha sötét Kígyókként másztak volna be a szikla repedéseibe várva az időt, mikor újra lecsaphatnak..

Ezzel egy időben a rég elhagyatottnak titulált Kísértetházba új élet költözött. A feltételezett szellemek tevékenysége megélénkült: sikolyok, állandó morajlás, csapkodó ajtók és villanó fénye, az egész negyed kerületében fel-felbukkanó idegen, sötét árnyak.
Az istenek áldása lenne az ismeretlen csoport Pormederbe költözése? Vagy pont ellenkezőleg, ők fogják a sivatag városát örök sötétségbe taszítani… Egyenlőre csendes és magához mérten nyugodt a környék. De, hogy mikor törnek ki fészkükből a Kígyók, annak az Arctalannak nevezett csalfa istenség lehet egyetlen megmondója…

„Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem és ide s tova hányattatom, mint a sáska.”
Mert csak Te néked van erőd, s mert nem láttam régen előbb: nem szabad hinni senki másban…

Pormedriek, gyógyulni vágyók!

Most, mikor az egészség és gyors felépülés fontosabb mindennél, vár Titeket az Örök Sivatag Kereskedőházban működő Patika és Ispotály, mi Pormeder legrégibb intézményei közé tartozik.

Az Ispotály falai között képzett gyógyítók dolgoznak, hogy a különböző betegségeket hatékonyan gyógyítani tudják, és a háttérből tudósok segítik munkájukat, kik Corvus szerte kutatóutakon gyűjtik a gyógynövényeket és ellenszereket.

Ne habozzatok felkeresni a Patikát és az Ispotályt, ha fontos az egészségetek!

Reiynera Shyraval, az Ispotály vezető gyógyítója

Corvus kór – Fertőző Ragyás Távolrévis

Kedves szerkesztőség! Postagalamb útján juttatom el eme levelet önöknek, mely igen fontos, közérdekű információkat tartalmaz. Javaslom, hogy az állatott bottal verjék agyon, puszta kézzel ne illessék, és kössenek kendőt a szájuk elé, míg a madár életben van, illetve amíg a levél a közelükben leleledzik. De a legjobb, ha nem is vesznek levegőt, míg nem végeznek mind a kettővel! Utána a maradványokat égessék el! És mossanak kezet és fogat! Amennyiben pedig az alább olvasható tüneteket fedeznék fel magukon a jövőben, akkor végrendelkezzenek és keressenek fel egy orvost, papot vagy gyógyítót!

Sajnos szeretett – vagy kevésbé szeretett, de kényszerűségből elviselt – városunkban (igen, Pormederről van szó) szörnyű nyavalya ütötte fel a fejét. A fertőzés forrása pedig minden kétséget kizáróan Távolrév. Nem hiába tartja a mondás is: Ugyan mi jó jöhet Révből? Nos, úgy fest, semmi jó sem jöhet.

Kutatásaim azonban szerencsésen feltárták a ragályos ragályt. Amit volt balszerencsém vizsgálni is. A betegség az eddigi vizsgálatok alapján egy karavánnal érkezett nem sokkal az ostrom beállta előtt. Az érkezők révi menekültek voltak nagyobbrészt – legalábbis a két beteg állítása szerint.

De mi is az, amit tudunk? A kór roppantul fertőző. Egy bűzhedt lehelet, egy óvatlan érintés is elég, hogy bárki elkaphassa. Mi több! Elég megérinteni azt, amit a beteg megérintett… vagy egy levegőt szívni vele. Igen kellemtelen nyavalya, gyorsabban terjed, mint ahogy a cukor felolvad a teában!

A lappangási időszak – számításaim szerint – 2-14 nap lehet, de a kezdeti stádiumban is kimutathatóak bizonyos tünetek. Ezek a következők: általános rosszullét és közérzet, ami nem írható a puszta másnaposság vagy fáradtság számlájára. Vagyis írható, de nem az, mert az csak önáltatás. A végtagok ólmos fáradtsága is baljós előjel. Azon még vitatkozunk tudós társaimmal, hogy a fej végtagnak minősül-e. Ebben még nem született konszenzus, de a fejfájás sosem jelent jót, főleg ha többi (vég)tagunk is fáj.

Mellékesen jelentkezhet pánik, szorongás, fóbiák és kényszerképzetek. A beteg idegállapotának és pszichés labilitásának, vérmérsékletének függvényében. Vagyis nem biztos, hogy betegebb az, aki hisztizik, mint az, aki magába fojtja, és úgy tesz, mint akit nem dönthet le a lábáról holmi kórság. A macsós hozzáállás bizonyítottan hatástalan nyavalya ellen. Kár is fáradni vele, uraim. Mellékesen hidegrázás és őrült hagymázas félrebeszélés is jelentkezhet a betegnél, amit eddig két alany esetében is sikerült megfigyelnem (mind kettő meglehetősen vén volt, ezért lehet, hogy csak puszta öregkori agyzápulás az ok). A nyavalya további jele a folyamatosan emelkedő láz, a kezdeti stádium után, ami meg sem áll 39-41 fokig. Bár ez a sivatagban kevésbé feltűnő talán, de a hidegrázás például garantáltan a láz jele. Ez már magában is halálos lehet, de java csak utána következik!

A betegség elhatalmasodása után a bőrön kiütések, fekélyek, ragyák jelennek meg. Igen gusztustalan látványt nyújtva. Éppen ezért a kór kezelése csak erős idegzetű gyógyítóknak javallott. Egyes betegnél a hányás is előfordult (felmosó vödör legyen bekészítve). Sajnos a vizsgált beteg csak eddig jutott kórban, ezért bizonytalan, hogy mi következik utána. De amint lesz alkalmam megvizsgálni egy későbbi stádiumba jutott alanyt, akkor természetesen arról is beszámolok majd. Egyelőre bizonytalan, hogy a ragály halálos-e, vagy csak ronda és roppant fertőző. De amint meghal az első beteg természetesen azonnal sort kerítek a további vizsgálatokra is. Addig is: nem kell pánik. A lakását ne hagyja el senki, az ablakot jól csukja be, mosson gyakran kezet, lélegezzen mélyeket, de csak is tiszta levegőből!

Az ocsmány kórságot, mint annak első tudomány leírója, Fertőző Ragyás Távolrévisnek neveztem el. Sajnos a hagyományos gyógymódok – úgy mint: a herbalista gyógyfüvek, kenceficék, gyógyító porok és főzetek – mindeddig mérsékelten hatástalanoknak bizonyultak. A gyógyítók mágiája ellenben nem túl látványos, de halványan észlelhető javulást eredményezett nem egy esetben. Remélhetőleg ez nem pusztán a kórság végső stádiumba lépése előtti látszólagos javulás, hanem valóban a gyógyulás útjára lépett szervezet első tapogatózó lépteinek a megnyilvánulása. Ennek ellenére mindenkinek ajánlani tudom csak, hogy a szervezetet erősítő szereket igyon, egyen vagy inhaláljon (gusztus és tetszés szerint), mivel kedvező hatásuk csak segíthet. Amennyiben venni szeretnének ilyesmit, akkor állok rendelkezésükre a Gaztanyában. Az árak igen kedvezőek!

Papsajt Fulgor független gnóm szakértő kórképkészítő, bájitalkeverő és sárkányfűárus