Kettesben Nutah-val
Kezdetben nem is sejtettem, hogy ez lesz belőle, de megtörtént. A kiválasztott által hirdetett jóslat után nyomoztam Nutah utasítására mikor is megtörtént az amire a legkevésbé számítottam. Nutah volt oly kegyes és engem is megajándékozott egy látomással. Ám ez olyan fura volt. Az egész annyira bizonytalan, mintha még meg sem történt volna. Mint egy álomkép, úgy jelent meg előttem a város képe. Majd elkezdődött. Én csak ott álltam, nem éreztem semmit. De a láttam, hogy a talaj megmozdul, házak omlanak össze és az utakon, sőt a szurdok falán is hatalmas repedések futnak végig. Majd minden elhallgatott, megnyugodott.
Idővel hatalmas sötét fellegek fedték el Pormeder perzselő napját. És egy pillanat alatt eleredt az eső. Az emberek az utcákra vonultak, táncoltak, ünnepelték az éltető vizet. De bár ne tették volna. Az eső oly mennyiségben zúdult a városra, hogy pár perc alatt ott ahol eddig szárazság tombolt, most özönvíz pusztít. Családok házait mosta el a víz egy pillanat alatt. Anyák táplálták tovább a vizet gyermekeik után hullajtott könnyeikkel. Az egész Mocsárnegyed az árvíz áldozatául esett, s a város többi része is félig víz alá került. És akkor megint minden lenyugodott.
Majd a felhők amilyen hirtelen jöttek, olyan hirtelen a semmivé váltak s ismét a nap vette át a hatalmat. Ám más volt mint szokott lenni. Sokkal forróbb, és mintha egyre közeledett volna. Oly erővel sütött, hogy pár nap alatt a korábban árvíz sújtotta területen most száraz, kirepedezett kopár pusztaság maradt. Mint kertnegyed meg szűnt létezni, minden növényt kiégetett a perzselő nap. S a víz mely eddig megfojtotta a várost, most oly mértékben megfogyatkozott mint még eddig soha. A Mocsárnegyed pusztulásával a tiszta víz utánpótlása is megszűnt. Az emberek egymást ölték akár egy korty vízért is. Elszabadultak az indulatok, őrjöngtek mert senki nem tett semmit. Ám még ebben a helyzetben is az emberség legapróbb szikrája meglelhető. Az egyik utcán egy ifjú szerelmét kínálta utolsó korty vizével, ám a lány már halott volt. Nemsokkal később a fiú is végzett a szárazság s holtan borult halott kedvese ölébe. Eközben hátulról a sivatagban eddig még soha nem látott homokvihar volt kialakulóban. Szinte lángolt a forróságtól, aki kimerészkedett az pár perc múlva holtan esett össze.
És akkor bevégeztetett. A szurdok falai összezárultak és az egykori Pormeder helyén csak néhány homokvihar alkotta dűne található. Nyoma sincs annak, hogy itt valaha is élet volt.
Majd magamhoz tértem. Ám nem tudtam, hogy mit láttam. Álom volt talán vagy csak a képzeletem játszott velem? Mindenesetre oly fájdalom és félelem járta át a testemet, hogy először azt sem tudtam mit tegyek. Aztán megláttam a kezemen Nutah jelét és tudtam immár én is kiválasztott lettem. ÁM nem tudtam mit jelent a látomás, így eddig nem is beszéltem róla. Ám a napokban földrengés mozgatta meg Pormeder utcáit. Közel sem akkora amit láttam de akkor is. Állni nem bírtam a rémülettől, és percekig eltartott mire feleszméltem, és rájöttem mit is láttam. A jövőt láttam, a város sorsát. A város pusztulását. Azért mondom ezt el nektek, hogy változtathassatok, ne az a jövő legyen a jelenünk, s egyben a múltunk is. Tegyünk ellene közösen és változtassuk meg a jövőt.
Sorozatos eltűnések a Gyógynövényboltban
Súlyos titok lappang a pormederi Gyógynövénybolt mélyén… senki sem sejti a titkos üzelmeket, amik az egyszeri boltnak tetsző helyen folynak. Óvakodjatok hát, polgárok, mert ha beléptek egyszer, könnyen lehet, hogy nem kerültek elő többet! Az okokat nem ismerem, hisz amint felfedeztem a titkot menekültem magam is, ahogy a lábam bírta. De óva intek mindenkit, hogy botor módon betérjen!
Nem is oly rég érett bizonyossággá bennem, hogy a sötét végzet lappang azon a helyen. Hogy miért tértem be? Hát vásárolni természetesen, hisz hol máshol szerezhetné be a gnóm a művészi kotyvasztás alapanyagait, ha nem az annak leginkább megfelelő helyen… hisz köztudomású, hogy az importált termékek milyen drágák, a kivetett vámok pedig… Hát maradjunk annyiban, hogy kész rablás! No de nem erről akartam beszámolni, hanem a veszélyről, ami a Gyógynövényboltban lappang, s titkon szedi áldozatait!
Első pillantásra persze minden normálisnak tűnik… füvek, porok, szerek, üvegcsék, még több fû és még egy kis por meg szer. Bő választék. Aztán ahogy a szem a pultra vándorol, feltűnik, hogy sehol egy eladó. Ha fel is bukkan egy, az sem ismeri sem a füveket, sem a porokat, sem a szereket, sem semmi egyebet, de még az árakat vagy a jó modort sem. Mintha teher, ballaszt lenne minden betérő az egyszeri kereskedő nyakán, holt súly, mit kényszerűségből visel. Hát kérem, ekkor még mondhatná a gnóm, hogy megteheti, hisz egyeduralkodó a piacon, nincs vetélytárs, mi kedveskedésre szorítaná a morc pultost. Eszi, nem eszi, nem kap mást a vásárló, akinek pedig jobb helyeken mindig igaza van. Itt szeretném megjegyezni, hogy ez azonban minden versenyjogi egyezménynek ellentmond! Korrupció gyanús a dolog. Melegen ajánlanám súlyos büntetések kiszabását.
Igen ám, de a titok, a rejtély, a halálos, végzetes ármány még ennél is rosszabb!
Bizonyosságra jutott, hogy a Gyógynövénybolt a Semmivé válás otthona, polgártársak! Meneküljön ki merre lát, ha egyszer oda belépett! Barátaim, én bementem, benn voltam. De mind a két pultoslány szőrén-szálán eltűnt! Nem, nem kiment! Nem elbújt! Köddé vált, felszívódott, elpárolgott! SEMMIVÉ VÁLT!! Förtelmes métely rágja azt a helyet, polgártársak!
Mikor sikerült kijutnom magamon is láttam, hogy halványabb vagyok. A fekete köpenyem kifehéredett! Társnőm világosabb ruházatja átlátszóvá vált, úgy kellett a szemérmét takargatva rohannia! (No elismerem, ez a része nem volt olyan rossz…)
A velünk szaladó sötételffel pedig saját társai végeztek, mert elfnek nézték a vártán állva hófehér bőre miatt!
Ha kedves az életetek kerüljétek e helyet! És soha, de soha ne csapjatok fel pultosnak a Semmivé válás förtelmes fészkében, mert kisápadtok a világból, akár a másik két eladó az orrom előtt.
A Tervezőasztalra mondom, hogy mindez a szemem láttára történt! Megeszem a csavarkulcsom, ha nem igaz minden szavam az utolsó betűig!
Kerüljétek és rettegjétek e helyet!
Papsajt, a szerencsés túlélő
Egy másik Érkező szavaiból
Mi az a Nutah?Ki ő?Senki nem tudja.Csak azon hívők egy piciny és elnyomható csoportja, akiket meg tud babonázni ez a balgaság.Rendszerint olyan személyek ezek, akik elvesztették minden józan ítélőképességüket és menekülnek egy olyan istenség felé, aki semmilyen szerepet nem játszott Corvuson az elmúlt 120 év alatt, s előtte.Aki, vagy ami csak az utóbbi években tört magának utat magának.
Pormedriek hát hagyjuk, hogy ilyen személyek lepjék el szeretett városunkat.5 könyvről magyaráznak, meg világvégéről.Hol van itt világvége?Kérdem én.Azért mert megmozdult a föld?Ez egy normális dolog, mely előfordulhat.
Most pedig jönnek ennek a mondva csinált istennek a fanatikus hívei, hogy amit nehézségek árán, nem egy kínt és verejtéket megizzadott, megszerzett vagyonunkat ilyen álszent és hazug módon becsapva elszedjék tőlünk.
Nem vettétek még észre, hogy szítani akarják a feszültséget közöttünk.Egymás ellen akarják fordítani ás teszik a Pormederben őshonos klánokat és tagjait?
Hát mi ez?Mutassuk meg ezeknek a senkiháziknak, hogy kik is vagyunk és űzzük el együtt a gonoszt, a hazugot a földünkről, hogy békességben és egyetértésben éljünk tovább is.Gyermekeinknek ne adjuk meg, hogy háborúban és viszályban éljenek meg egymás mellett.
Én mondom küzdjünk a zsarnok ellen, mely városunkra akar telepedni.
Egy Érkező szavai a bazárból
Mint minden nap ma is békésen üldögéltem a standom mögött mikor egy furcsa nő jelent meg és valami jóslatról meg 5 könyvről hadovált. Nagyon nem törődött vele senki, ez kicsit fel is bosszantotta a lelkemet, nem volt jó passzban. Aztán megint beszélt valami világvégéről meg erőről. Mélyebb benyomást most se tett az emberekre, el is ment és nem láttam többé. Legalábbis azt hittem, hogy nem fogom, de 5 nap múlva ismét felbukkant. Nagyon elkeseredett volt szegény, és folyton csak ugyan azt szajkózta “még nem hisztek, még nem féltek, még nem cselekedtek” vagy valami hasonlót. És továbbra is azt mondta, hogy itt a világ vége, aztán csak eltűnt. Jót nevettem magamban, gondoltam nincs mitől félni, hisz soha semmi természeti csapás nem érte a várost, vagy ha igen mindig túlélte. Így hát nyugodtan árulgattam az ékszereket mit sem törődve azzal a balga nővel.
Pár óra múlva azonban furcsa csend járta át a várost. Aztán bekövetkezett. A föld megmozdult, nem túl erősen de mégis, több házban okozva kisebb-nagyobb kárt. Nem tartott sokáig az egész, mégis….. soha eddig ilyen még nem történt errefelé.
Lehet, hogy igaza volt a nőnek? Hisz ő megmondta, hogy megmozdul a fold. De hogyan? Valóban elpusztulhat a város?
KÖZHÍRRÉ TÉTETIK!
Az ostromot túlélő Távolrév külső területén teljes épségben maradt Fehérhonban székelő Tulipános Rend felvételt hirdet!
Várjuk olyan férfiak és nők jelentkezését, kik
- fontosnak tartják a lovagi erényeket
- bátrak, hűségesek, tettre készek
- védelmezni kívánják az elesetteket, özvegyeket, szegényeket
- rendet, biztonságot akarnak
- fontosnak tartják elméjük pallérozottságát
- harci tudásukat fejleszteni kívánják, kiképzésben részt vennének, s csapat szintű gyakorlatozással fejlesztenék önmagukat
- újra egy biztonságos, alvilág nélküli, igazságos Távolrévet akarnak
Ha Te egy erős, s régi tradíciókkal rendelkező Lovagrendet keresel, a Tulipánosok között a helyed! Csatlakozz, s erősítsd csapatunkat, s képezd Önmagad!
A Tulipános Rend lovagjai
A 627. év kocsmája
A Kocsmárosok Céhe az Érkezés 627. esztendejében is versenyt ír ki az év kocsmájának díjáért. Nevezni a Törpék havának 20. napjáig lehet a Céh részére eljuttatott 5 lélekszilánkkal, illetve a kocsma nevével és városával.
A Céh a nevezetteknek első feladatául a fenyőállítást adja ki, hogy az ez idő tájt szokásos dicső törpe hagyományokra így emlékezzünk. Ennek a feladatnak a végrehajtásáért minden kocsmatulajdonos 5 lélekszilánkot szerezhet.
Ezt követően kezdődik a Süvöltő havában a szokásos nagy verseny, amikor megnézzük, melyik kocsma képes a legnagyobb forgalommal zárni a következő három hetet. A nyertes kocsma üzemeltetője 100 lélekszilánkkal lesz gazdagabb, és dicsekedhet a 627. év kocsmája díjjal.
Sok sikert minden nevezőnek, a többieknek pedig egy kupicával vidámabb napot!
Sörhas Sigfrid