Kettesben Nutah-val
Kezdetben nem is sejtettem, hogy ez lesz belőle, de megtörtént. A kiválasztott által hirdetett jóslat után nyomoztam Nutah utasítására mikor is megtörtént az amire a legkevésbé számítottam. Nutah volt oly kegyes és engem is megajándékozott egy látomással. Ám ez olyan fura volt. Az egész annyira bizonytalan, mintha még meg sem történt volna. Mint egy álomkép, úgy jelent meg előttem a város képe. Majd elkezdődött. Én csak ott álltam, nem éreztem semmit. De a láttam, hogy a talaj megmozdul, házak omlanak össze és az utakon, sőt a szurdok falán is hatalmas repedések futnak végig. Majd minden elhallgatott, megnyugodott.
Idővel hatalmas sötét fellegek fedték el Pormeder perzselő napját. És egy pillanat alatt eleredt az eső. Az emberek az utcákra vonultak, táncoltak, ünnepelték az éltető vizet. De bár ne tették volna. Az eső oly mennyiségben zúdult a városra, hogy pár perc alatt ott ahol eddig szárazság tombolt, most özönvíz pusztít. Családok házait mosta el a víz egy pillanat alatt. Anyák táplálták tovább a vizet gyermekeik után hullajtott könnyeikkel. Az egész Mocsárnegyed az árvíz áldozatául esett, s a város többi része is félig víz alá került. És akkor megint minden lenyugodott.
Majd a felhők amilyen hirtelen jöttek, olyan hirtelen a semmivé váltak s ismét a nap vette át a hatalmat. Ám más volt mint szokott lenni. Sokkal forróbb, és mintha egyre közeledett volna. Oly erővel sütött, hogy pár nap alatt a korábban árvíz sújtotta területen most száraz, kirepedezett kopár pusztaság maradt. Mint kertnegyed meg szűnt létezni, minden növényt kiégetett a perzselő nap. S a víz mely eddig megfojtotta a várost, most oly mértékben megfogyatkozott mint még eddig soha. A Mocsárnegyed pusztulásával a tiszta víz utánpótlása is megszűnt. Az emberek egymást ölték akár egy korty vízért is. Elszabadultak az indulatok, őrjöngtek mert senki nem tett semmit. Ám még ebben a helyzetben is az emberség legapróbb szikrája meglelhető. Az egyik utcán egy ifjú szerelmét kínálta utolsó korty vizével, ám a lány már halott volt. Nemsokkal később a fiú is végzett a szárazság s holtan borult halott kedvese ölébe. Eközben hátulról a sivatagban eddig még soha nem látott homokvihar volt kialakulóban. Szinte lángolt a forróságtól, aki kimerészkedett az pár perc múlva holtan esett össze.
És akkor bevégeztetett. A szurdok falai összezárultak és az egykori Pormeder helyén csak néhány homokvihar alkotta dűne található. Nyoma sincs annak, hogy itt valaha is élet volt.
Majd magamhoz tértem. Ám nem tudtam, hogy mit láttam. Álom volt talán vagy csak a képzeletem játszott velem? Mindenesetre oly fájdalom és félelem járta át a testemet, hogy először azt sem tudtam mit tegyek. Aztán megláttam a kezemen Nutah jelét és tudtam immár én is kiválasztott lettem. ÁM nem tudtam mit jelent a látomás, így eddig nem is beszéltem róla. Ám a napokban földrengés mozgatta meg Pormeder utcáit. Közel sem akkora amit láttam de akkor is. Állni nem bírtam a rémülettől, és percekig eltartott mire feleszméltem, és rájöttem mit is láttam. A jövőt láttam, a város sorsát. A város pusztulását. Azért mondom ezt el nektek, hogy változtathassatok, ne az a jövő legyen a jelenünk, s egyben a múltunk is. Tegyünk ellene közösen és változtassuk meg a jövőt.