Pormeder testőrei
Pormeder lakosai, klánjai, karavánjai!
Megalapult, s immár harcra készen áll a Dűneharcosok - Testőrgárda névre hallgató klán. Soraink között tapasztalt, s kevésbé tapasztalt férfiak s nők vannak, kik pénzért akár életüket is áldozzák. Vállaljuk karavánok védelmét, városi- és klánrendezvények biztosítását, s akár személyi testőrséget is a megfelelő ellenszolgáltatás fejében. Ha bármi kérdésed van, írj levelet Phillida Kel-Queio-nak, vagy keress meg személyesen minket a Kert negyedben, hol a karavánok állataikat pihentetik két út között.
Továbbá harcos férfiakat, s nőket továbbra is szívesen várunk. Ha csatlakozni szeretnél egy jó csapathoz, s Dűneharcossá válni, akkor keress meg minket a fent említett helyen.
Pormeder - a szenvedés városa?
Barbár törzsek fenyegetése, éhínség, természeti csapások, hatalmi konspirációk… olybá tűnhet, hogy Corvus népét szüntelenül tragédiák fenyegetik. Megannyi olyan vész csempészhet félelmet a szívünkbe, amelyek ellen az egyszerű halandó mit sem tehet.
Megelégelvén, hogy szinte folyamatosan csak rosszról írok Önöknek, arra a nem csekély kihívást jelentő feladatra vállalkoztam, hogy összegyűjtöm Pormeder örömteli híreit. Közel fél hónapja már, hogy felkerestem levelemmel Pormeder valamennyi jelenlegi, és alapuló félben lévő klánját – feltételezvén, hogy ezek a kis közösségek, melyek oly nagy szerepet játszanak városuk életében, megkísérelnek enyhíteni azon a testi és lelki nyomorúságon, amely mostanság Pormeder mindennapjait jellemzi. Megkeresésemben rendezvényel, adományozás, segítségnyújtás felől érdeklődtem. Az eredmény: kiábrándító. Kevesen méltattak válaszra, s akik mégis, azoknak többsége félreértette szándékomat, és nem az eredeti témáról, hanem saját klánjukról akartak mesélni. Mindössze egy olyan riportalany akadt, aki bizakodásra okot adó fejleményekkel tudott szolgálni.
Az újságírónak, különösen, ha nem is polgára egy városnak, nem ildomos személyes véleményt mondania, így én sem teszem. Mindössze annyit jegyeznék meg: ha egy város polgárainak és vendégeinek örökösen csak szenvedés, nélkülözés és viszálykodás jut osztályrészül, úgy az a város nem maradhat meg sokáig – vagy tán mégis, de annak mi az értelme?
Eddigi szavaim méltatlan keretet adnak az egyetlen hírnek, amely valóban illik az eredetileg tervezett örömteli cikkhez. Legyen ez mostani írásom reménykeltő befejezése. Pormeder egyetlen művész-klánja, a Sivatag Rózsái a közeljövőben három színdarabot készülnek bemutatni.
Az első mű címe: Vadrózsák
Romantikus tragédia Lea el Solares tollából. Bemutatását még az Áradás havában tervezik, az előadás helyszínéül a Fürdőház szolgál majd.
A második darab címe: Skizofrénia
Dráma Viorica Sesiia tollából, melynek bemutatása a Csillagtoronyban várható, egy-két héttel az első darabot követően.
A harmadik darabról még nem lehet sokat tudni, mindössze annyit, hogy a bemutatóra a Lángrózsában kerül majd sor. Érdeklődésemre egyébként a klánvezér azt is elárulta, hogy nem rendelkeznek állandó társulattal, így a szerepek eljátszására a jövőben klánon kívüli, sőt akár más klánokhoz tartozó személyek jelentkezését is várják.
Kelt
Corvus 627. évében, az Áradás havának 18. napján
Radeck Harunn,
a független hírmondó tollából
Keressük Pormeder legszebb asszonyát
A Lángrózsa ezennel szépségversenyt hírdet, melyet az Áradás havának 26. napján tart meg.
Csak bátran hölgyeim, minden fajból és korból szívesen várjuk a versenyzőket, kiknek jutalma az életük végéig tartó dicsőség, és az ingyen kiszolgálás a szerájban, korlátlan mennyiségben, amikor csak óhajtják, továbbá pénzjutalom, na és persze ne hagyjuk ki a rengeteg lehetőséget és felkérést ami ez után következhet!
Egyetlen kérésünk van, hogy minden lány készüljön egy kis műsorral, ez lehet BÁRMI, éneklés, tánc, esetleg valami általuk készített tárgy bemutatása, tervek, történetek, egy szóval minden, hiszen nem csak a test szépsége fontos hanem a léleké is!
Jelentkezni lehet levélben a Sivatag Virágai klán vezérénél, továbbá személyesen a Lángrózsában
Gyászhír
Fájdalommal megtört szívvel, de Kegyelmes akaratában megnyugodva tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Aaron Cadarn, a Csillagtorony főmágusa visszaadta lelkét Istenének.
Szeretett halottunktól Corvus 627. évének Áradás havának 6. napján alkonyatkor veszünk örök búcsút a Kert negyedbeli Borostyán-ligetben, ahol az ősi szokások szerint helyezzük örök nyugalomra.
Pihenése legyen csendes, emléke áldott.
Pormedriek!
Fehérhonból érkeztem, eme csodás paradicsomból, melyet talán egy szép napon a ti szemetek is megcsodálhat. Egy földről, hol nincs szükségünk kerítésekre vagy fegyverekre, egy földről, melyet veszély fenyeget.
Békés közösségünk lehetőséget kapott arra, hogy lerázza a századok láncait, melyek megbékjózták lelkét, s ezért cserébe most megtorlás a jussunk.
Nem vágytunk sokra, s mit kaptunk csupán egy kis elismerés lenne, ám úgy tűnik a távolrévi elit ezt is sajnálja tőlünk.
Panaszáradatot a továbbiakban nem óhajtok indítani, ám arra vállalkozok, hogy ha kérdéseitek vannak, akkor arra válaszolok. A fehér hölgy hitét őrzi klánom, melynek e világi vezetője vagyok, s így Fehérhon egyik feje is. Így első kézből tudhatják meg az igazat, s ha az itteni lakóknak jelent valamit, hogy egy vezető személyesen jött el, akkor állok elébe. A corvusi időszámítás 627. évében az Áradás havának 2. napján, a kapu közelében.
Rikatak Erimshafar
Ahová lépek szörny terem..
Sok más klánhoz hasonlóan, hozzánk is eljutott a hír, hogy egy karaván bajba került a sivatagban.
Kis csapatunk a túlélővel folytatott egyeztetés után azonnal útnak indult.
Tudtuk, hogy nem lesz egy leányálom, ami ránk vár, de mint a Csillagtorony lakói, mindig arra törekedtünk, hogy legjobb tudásunk szerint segítsük a város népét.
Már az út elején megláttuk, hogy a homokvihar mit szabadított a világra.
Messziről látszott, hogy fel van túrva a homok. Amint közelebb értünk, valami felénk vette az irányt.
Hallása több volt, mint tökéletes. Egyenesen a lovasokra támadt.
A hatalmas kavarodásban mindenki épségben elérte a sziklát, ahonnan könnyebben fel lehetett venni vele a harcot.
Egy Norris nevű félork mágikus nyilának köszönhetően rájöttünk, hogy a lény ellen ez a leghatásosabb fegyver.
Mivel a szörny a varázslat miatt eltávolodott tőlük Kószáinknak veszélyes döntést kellett hozniuk.
A csali szerepét Bertonin vállalta, míg Mesterem (Aaron Cadarn Főmágus) és Én előkészítettük a Sötét Csapás nevű varázslatot.
A féreg villámgyors iramban közeledett a kósza felé, és a másodperc tört része alatt bukkant elő a homokból, megsebezve a férfi lábát..
A sikeres Csapásnak köszönhetően viszont életét vesztette..
Miután felhoztuk társunkat a sziklára, gyorsan kellett döntenünk az út további sorsáról.
Bertonin-t sérülése miatt sajnos haza kellett küldeni.
Ahogy szétnéztünk egyre többen indultak vissza a város felé.
Csak Mi és a Kígyók háza 3 tagja folytatta tovább az utat.
Érzékeinket megerősítve egy alapvarázslattal indultunk útnak és fogtuk közre társainkat a legapróbb neszre is figyelve.
Az út eseménytelenül telt. Minden csendes volt, talán nagyon is..
Az utolsó sziklán, ahová felmásztunk végre megláttuk a színes foltokat, amik a karavánt jelezték..
Gyors egyeztetés után Aaron tanácsára kettéoszlottunk. Egy mágus és 1 kósza alkotta az új csapatot.
Két oldalról, cikk-cakk irányban közelítettük meg a bajbajutott kereskedőket.
A másik klán tagjai tőlünk külön indultak útnak.
Szörnyű látvány fogadott minket. Mindenhol leszakadt végtagok hevertek, és a halál szaga terjengett a levegőben.
Kiélesedett érzékeinknek köszönhetően hamar megtaláltuk az egyetlen túlélőt, aki az egyik szekér alatt feküdt.
Hamarosan megérkezett a másik csapat a lóval, de ahogy jöttek, el is tűntek, így megint ránk maradt a feladat nehezebb része..
Amilyen gyorsan csak tudtunk Kósza vezérünket (Lars Aerith) és tanítványát (Geminia Retasu) közrefogva a szikla felé vettük az irányt.
Már majdnem elértük a sziklákat, mikor újabb 2 féreg tűnt fel.
Aaron az életét kockáztatva csalta maga felé Őket, míg kószáink a túlélő életét mentve, futva indultak tovább..
Épp időben ugrott fel, sikeres varázslatának segítségével, pedig súlyosan megsebesítette az egyik lényt, miközben Én és a Kígyók egy varázshasználója egy Sötét Csapást szabadítottunk rá, a sziklán lévők pedig nyilakkal támadtak a másikra. Így együttes erővel végeztünk vele.
Mire szabadjára engedtem egy újabb támadó varázslatot, sajnos már késő volt.
A fájdalomtól vonagló szörny, amint Aaron elcsalt rátámadt.
A varázslat sikerült, de lény élettelen teste maga alá temette a férfit, aki utolsó tettével mindőnk életét mentette.. Igazi hősként távozott közülünk..
Visszaúton Pormeder felé már nem találkoztunk több féreggel..
A Csillagtoronyba érve mágusaink ellátták a túlélőt.
Merienn Demarkor tollából
Egy polgár levele a tornyok uraihoz
Tisztelt Tornyok Urai!
Szomorúan, s csalódottan olvastam egy önökhöz címzett levelet, melyet Dimitrij Dormatov írt, melyben segítséget kér egy háborúhoz, mely Fehérhon és Távolrév között van kialakulóban. És ki is ez a Dimitrij Dormatov? Hát a sziklaöbli Tengeri Céh vezetője. Tehát a tengeri város beleüti az orrát mások dolgába, s egész Corvust bele akarja vonni ebbe a háborúba, hogy saját hatalmát erősítse. De melyik várost is akarja segíteni? Hát természetesen Távolrévet.
De mi is most Távolrév? Az egykor tündöklő város ma már nem más, mint a letűnt korok maradványa. Csak púp Corvus hátán. Csak egy nagy romhalmaz, melyen “nemesek” veszekednek, királyok jönnek-mennek. Káosz uralkodik, s az egyszerű emberekkel senki sem foglakozik. Az újjáépítés helyett háborúskodnak, s a “nagyok” mások bőrét viszik vásárra.
Nem hinném, hogy ezen a városon kéne segítenie Pormedernek. Sőt ellenkezőleg. Segíteni kéne Fehérhonnak, hogy végre megszabaduljunk Corvus mocskától. S ezzel Pormeder is nyerhetne, s visszavehetné a dohány feletti kereskedelem irányítását a mocskos, s korrupt Tengeri Céhtől.
egy polgár, ki Pormeder javát akarja