A Szellemöböl Szabadegyetem
“Közhírré tétetik, adja tovább mind, ki hallja, Érkezők apraja s nagyja: a Szellemöböl Szabadegyetem, végre s valahára, megnyittatik minden tanulni vágyó, avagy tanító tekintély előtt! Az érdeklődők ünnepélyes fogadására, evésre-ivásra, beszédes társalgásra, mód s hely adatik Sziklaöbölben, azon belül is a beszédes nevű, Torkos kerületben, Szellemlovagok rendházában, annak is udvarában! Az Érkezők hava legyen az Érkezőké, huszadik és még negyedik napján különösképp, reggeltől kifulladásig, nyitott kapuk mögött, szabad a térség tudománynak, s bút feledni vígadással, jó társaságban!”
Ki a rikkancsok szavai mellett, kíváncsi többre is, az némi utánajárással kiderítheti, hogy bizony igaz a hír, az egykori Hét Lovag Vívóiskola példája nyomán, ismét szárba szökken az örök kezdeményezés a Szellemlovagoknál, hogy legyen gyakorlásra, tudáscserére hely, elérhető mindenki számára, ki elsajátítaná fegyvere használatát, képezné magát hadi vezetőnek, vagy épp szerény gyógyítónak, szorgos kézművesnek, mások megsegítésére s javára. A Szellemöböl Szabadegyetem azonban, túlmutatna elődjén, s nem csak azzal, hogy a négy tanulmányi gyülekezete, -név szerint: a Bestiárius Fakultás, Fegyverforgató Fakultás, Gyógyító Fakultás és a Polgári Fakultás-, szélesebb palettáját nyújtaná tudományoknak, művészeteknek, mesterségeknek és mesterfogásoknak. Szemlélete merőben új, mely nem csak Sziklaöbölre tekint érdeklődése tárgyaként, működése biztosítékaként, de bizony egész Corvusra, és bizonyos tekintetben, inkább csak szervező erőként fogna össze, megannyi lángelmét, ragyogni vágyó fényt, helytől s hovatartozástól függetlenül. Mert a tudás nemesít, nevel, nemzővé tesz meddő gondolatokat, nem ismer lehetetlenséget, legfeljebb kihívásokat! Az Érkezők megmaradásának feltétele az együttműködés, ezt egyre többen látják s érzik, így a városok között, kapocs kell, legyen a műveltség igénye s a közkincs közös gyarapításának gyakorlata is. Ezen szellemben várja a Szabadegyetem leendő tanulóit, oktatóit, vendégelőadóit egy közös munkálkodású páholynak, s a Szellem lovagjai, nem csak polgártársaik köréből, de minden földekről!
A Corvusi Lovagi Tanács közleménye
A Corvusi Lovagi Tanács (Agenita Paplovagrend (Pormeder), Fekete Unikornis Lovagrend (Sziklaöböl), Ishar Őrei (Pormeder), Szellemlovagok (Sziklaöböl), Tulipános Lovagrend (Távolrév-Fehérhon)) értesült az Agenita Paplovagrend és az Oroszlánkarom Lovagrend közti incidensről és ezúton fejezi ki az Agenita Paplovagrend eljárásának, az Oroszlánkarom Lovagrend követével való bánásmód helytelenítését; továbbá elvárja, hogy a felek minden tőlük telhető tegyenek meg a lehető legrövidebb időn belül a helyzet rendezésére. Akár békés megegyezés útján, miszerint a felek belátják és elismerik hibáikat, megkövetve egymást; akár tisztességes becsületpárbaj módján. Továbbá, felek a jövőben kifejezetten ügyelnek rá, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő. Remélhetőleg, felek belátják, a Második Manaháború után egyáltalán nem tenne jót Pormedernek, ha két ilyen jelentőségű klánja, kiknek illő példát mutatniuk, közötti viszony elfajulna.
A Corvusi Lovagi Tanács
Bárd verseny
Kedves medriek!
A Lángrózsa bárd versenyt szervez, a Törpék havának hatodik napjára! Nevezni lehet költeményekkel is és mesével is lanttal, hárfával vagy anélkül. A fődíj 20.000 arany, amit a Sivatag Virágai ajánlanak fel a legjobb bárdnak.
A vendégeket egész este ingyen étellel és itallal, illetve akciós dohánykínálatunkkal várjuk!
Jelentkezni lehet üzenetben, amit Urami no Hananak, a Lángrózsa tulajdonosának kell címezni.
Sok sikert mindenkinek!
A Sivatag Virágai
Válasz Gabriel Khea`Lorn Akrennysnek
Tisztelt Uram!
Utólag bárki okos lehet, azonban érveit még egyetlen ténnyel sem támasztotta alá. Abban az esetben, ha a Követem valóban tiszteletlen volt, úgy hajlandó vagyok bocsánatot kérni, de abból, hogy Lintar D`Arque-ot megverette, és azok után ahogy Rendem irányában viselkedik, úgy vélem, a jómodorból Önnek sem ártana leckét venni és Rendem bármelyik tagja nagyon szívesen kioktatja a tiszteletadásból.
Szavainak sok hitelt nem tulajdonítok, mivel egy olyan Érkezőhöz van szerencsém, aki bár lovagnak vallja magát, mégis az egyenlő küzdelem helyett kettő egy ellenében veretett meg egy fegyvertelen Érkezőt.
Mindezek ellenére, miként a háború idején is, úgy különösen békeidőben , a város érdekét szem előtt tartva szeretnénk az ügyet békésen elrendezni, így személyesen keresem fel Önöket otthonukban, és ha nem sikerül megegyeznünk, úgy kérem nevezze meg a bajnokát, akit úgy érzi, hogy képes lesz elégtételt adni, akár életével is ezért a sérelemért.
Szellemek vezessék!
Tisztelettel: Kheirón Ad-Nachiel.
Dátum, pecsét
Nyílt levél az Oroszlánkarom lovagrendnek
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen szintű felháborodást fog kelteni egy tiszteletlen és felettébb nagyképű követ móresre tanítása… de mire számíthattam volna egy olyan lovagklántól, aki olyan lovagokat fogad tagjai közé, akik férfiként férfiak szerelmét keresik.
Semmiféle „ősi egyezmény” nem védi a követeket, főleg nem azokat, akik képtelenek tisztelettel beszélni egy lovagrend Nagymesterével. Az Ageniták másfajta értékrendet képviselnek, úgy tűnik, mint a helyi rendek, de ezzel nincs is baj. Nem azért vállaltuk el a Kert negyed őrzését, hogy szeressenek minket. Amíg a negyedben béke uralkodik, addig jó volna, ha a tisztelt Oroszlánköröm… bocsánat, karom lovagrend a saját negyedében sepregetne. Ha a Toronyurak nem lesznek elégedettek a Rend munkájával, majd kifejezik nemtetszésüket, addig is az oroszlánkörmös… bocsánat, karmos lovagok ne ítélkezzenek helyettük.
Elismerem… a követet megverték a csakugyan fegyvertelen rendtagok. Továbbra is helyesnek tartom a döntésem, s ha a következő alkalommal is hasonló viselkedést tapasztalunk a hozzánk küldött követek részéről, hasonló bánásmódban részesülnek.
Eddig több követ is járt nálunk a városból, egyiküknek sem esett baj, talán az Oroszlánköröm… affene, karom lovagrendnek kellene elgondolkodnia csendesen magában.
Tudomásomra jutott, hogy a nevezett klán, már több levelet is szétküldött corvus-szerte, többek között a Corvusi Lovagtanácsnak is, melyben helyteleníti a viselkedésünket. A Lovagtanács, melynek ugyan nem tagja az Oroszlánköröm… jahj… karom Lovagrend, kifejezte álláspontját az esettel kapcsolatban.
De száz szónak is egy a vége… azt tanácsolom, hogy latolgatás helyett lépjenek a tettek mezejére, a kétes becsületükön esett folt eltörlése érdekében nevezzenek ki egy bajnokot, mely kiáll az ageniták bajnokával, s a párbajban vesztes fél elfogadja a győztes álláspontját, melyet korábban egy független klán előtt rögzített szerződésben lefektetünk. Válaszukat eztán levélben kérem, küldjék el a Rend részére.
De egyéb megoldásokra is nyitottak vagyunk…
Thrillion melegítse… bocsánat ragyogtassa be elméteket…
Gabriel Khea`Lorn Akrennys, az Agenita Paplovagrend Nagymestere
Pletyka a mocsárból
Azt beszélik a népek a Mocsárnegyedben, hogy feltűnt egy alak, ki aranyat oszt a szegények közt. Egy kötszerrel betekert fejű férfiról beszélnek. Gondoltam utána járok a dolognak, mielőtt megírnám, így pár szemtanúval beszéltem, mielőtt nyomozni nem kezdtem.
-Esküszöm tényleg aranyat adott, csak úgy, igen hálás vagyok neki… Többet tett értünk mocsárnegyediekért, mint bárki más, az Árnyakat is ideértve…
Remélem megérti az olvasó, hogy az interjú alanyok kilétét, éppúgy mint a sajátomét inkább nem fedem fel, mert igen kényes témába sikerült beletenyerelnem.
-Ki ez a fickó? MI lehet a célja? Tudnak róla valamit?
-Ez biza a tolvajbáró…
Ahogy ezt kijelentette az egyik helyi lakos, nagy kavarodás támadt. Többen bizonygatták, hogy az nem lehet, mert látták meghalni.
-Lehet nem is halt meg. A Kígyók háza vitte el a testét, talán csak színjáték volt az egész…
-Biztos, hogy meghalt. Én ott voltam láttam az egészet. Sok vér volt, egy ilyet nem él túl senki…
-Visszatért! Az égiek küldték vissza, hogy segítsen rajunk. Thrillion áldása!
Kiabált be egy újabb alak. Inkább nem s forszíroztam tovább a dolgot. Nyomozni kezdtem, s szép lassan gyűltek is az információk. Volt egy alak itt régen a Mocsárnegyedben tényleg, aki a tolvajbárónak vallotta magát, s akit a negyed utcáján öltek meg. A szóbeszéd és a feljegyzések ezt erősítik meg.
Elkezdtem hát keresni a helyet, ahol én is ráakadhatok erre a figurára. A lakosok egy Gaztanya utáni kis házikóhoz vezettek, mely eléggé lerobbant állapotú. Ám hiába is igyekeztem bejutni, kicsalni az ott lakót semmire se jutottam. Mikor rákérdeztem, hogy lakik-e itt valaki, a következő választ kaptam.
-Nem sűrűn jön elő, de ha egy hópihe mintás bögrét hagyunk az ajtaja előtt, vagy valami élelmet, akkor másnapra arany van a helyén…
A homlokom ráncoltam, s csakugyan feltűnt az ablakokban, ajtók előtt fekvő adományok. Étel ital, mely a hiedelem szerint másnapra arannyá változik.
No gondoltam ennek utána kell járni. Letettem én is az ajtó elé az adományom, s elbújva vártam. Éjfél után láttam, hogy nyílik az ajtó. A sötétben csak egy emberforma alakot láttam, s mintha tényleg valami fehérlett volna a fején. Mindent gyorsan beszedett, majd percek múlva újra nyílt az ajtó és az elemózsiás kosarak bögrék, kikerültek az ajtó elé. Előléptem, s megpróbáltam felvenni vele a kapcsolatot, de a fickó az ajtót becsapva elzárkózott. Hiába dörömböltem, semmi válasz nem érkezett. Ahogy megnéztem az adományom, a helyén tényleg arany fénylett, mint a többieké helyén is.
Szerette volna az állítólagos Tolvajbárót is megszólaltatni, de nem sikerült.
Fogalmam sincs mi folyik itt de annyi biztos, hogy valami történik a mocsárnegyedben…
Lovag? Rend? Paplovagrend?!
Az Oroszlánkarom Lovagrend részéről döbbenettel és felháborodással fogadtatott, mivé fajult múlt heti kapcsolatfelvételi kísérletük az Agenita Paplovagrenddel. Nemcsak mint negyedük felvigyázóival - elvégre az oroszlánosok a Kapu-negyed, utóbbiak a Kert-negyed biztonságát hivatottak biztosítani -, de mint lovagtársakkal is barátságot kívánván ápolni, követüket a Változás Házába küldték, amint az ilyenkor szokás. A klán vezére és emberei azonban úgy léptek fel válaszul, amely nemhogy a lvoagi eszmények követőihez, de békepártoló közösséghez is méltatlan: fegyvertelen, követségben járó vendégüket megverték és meghurcolták, mivel -ahogy indokolták -, nem a kellő tisztelettel szólt rendházuk faian belül.
A követek személyének sérthetetlensége ősi tradíció Corvuson. Mint az bizonyára közismert - bár úgy tűnik, már ebben sem lehetünk biztosak -, a legnagyobb ellenségek között sem fordulhat elő, hogy egy klán diplomatáját egy másik klán tagjai erőfölényben, fegyvertelenül, hivatalos küldetésben járva összeverjék. Az efféle cselekmény súlyosan sérti a lovagi becsület hagyományát is, rossz fényt vetve mindazokra, akik lovagnak nevezik magukat - méltón avagy méltatlanul.
Az Oroszlánkarom vezetői a lovagi becsületen esett folt eltörlésének módját latolgatják - e sorok írója azonban úgy véli, sokkal égetőbb szempontok is léteznek ezeknél. Példának okáért: a Kert-negyed őrei a jelek szerint ugyancsak szeszélyesen fogadják a hozzájuk érkezőket, még ha egy nagy klán nevében, baráti szándékkal érkeznek is - hogyan bízzon hát bennük Pormeder bármely polgára, akiért nem állhat ki egy klán, ha, úgymond, számon kérik rajta a tiszteletteljes fellépés módozatait?
Thrillion ragyogása világosítsa meg az elméket.
Tájékoztatás és búcsú
Eme újság lapjain kívánom tájékoztatni arról Pormeder nyájas népeit, hogy a Globalis Exescitus – Falka klán vezetését a mai napon átadtam unokaöcsémnek, Selenor con Scorpionének. Az Ötbányával vívott háború befejezése után minden Érkező bizton sejti, hogy új korszak köszönt a városra, és Corvus egészére is. Ezen háború lezárása pontot tett a Falka egy hosszú, sikerekben és fáradságokban nem szűkölködő korszaka végére is, és immáron mi is az új korszak kihívásaira készülünk.
Az új korszak viszont új erőt kíván, vezetésben és munkában egyaránt: ezen egyszerű igazság áll a döntésem hátterében. Pormeder egyik vezető katonai erejét olyan személy irányítja ezek után, aki a figyelmét jobban a jövőre tudja összpontosítani, a jelen eseményeire építve, mint a magamfajta, sokat megélt krónikás, akinek gondolatai már gyakrabban kalandoznak a múlt, mint a jelen és a jövő eseményei körül.
A klán vezetésétől való visszavonulásom nem jelenti azonban, hogy teljesen magára hagynám az üvöltő koponya népét, és az Egyetlen Tanítómester híveit: időmet ezentúl a spirituális kérdésekre fogom fordítani, és kutatóként erősítem Pormeder kultúráját, erőm szerint.
Az Érkezés 628. éve, az Érkezők havának 7. napján.
Christiane con Scorpione
Drenule főpapnője
A győztes háború vesztesei
Nem vagyok járatos az írásban, a kenyerem sohasem ezzel kerestem. Íjkészítő mester voltam, a háborúig. Egészen addig, amíg a második ütközetben egy törpe csatabárdja úgy megsebesített, hogy elveszítettem a bal karomat.
Édesapán fegyverfogató volt, neves íjkészítő, ő a nagyapámtól örökölte a szakmát. A háborúba a győzelem reményében indultunk el, a testvérem és én. Pormeder, téged megvédenünk büszkeségünk és kötelességünk volt. A bátyám mellettem esett el a második ütközetben, teérted, dicső halált halt.
Én túléltem.
Kívántam pedig, hogy bár ne így lett volna.
Nem vettek fel kovácsnak, mert nem tudtam kezelni a fújtatót, nem vettek fel vízhordárnak: túl sok volt a leszerelt katona, nem kellett már oda egy félkezű. Azt mondtad Pormeder, már nem kellek neked! Munka nélkül utcára kerültem, azzal a tudattal, hogy immár semmire se vagyok jó. Az elkeseredés messzire vitt, a mocsár nincstelenjei közé züllöttem a napokban pedig az utolsót tapostad rajtam, Szülővárosom. Alamizsnát kaptam, rászorultam életemben először.
Azért döntöttem úgy, hogy leírom mindezt, mert tudom, nagyon sokan jártunk ugyanígy. És akarom, hogy tudja más is: van még remény.
Legyen a Kapukig egyenes útja annak a kéznek amelyik adta azt a kenyeret és amelyik meglátta a büszkeségemet abban pillanatban. Azt mondta: ne könyöradománynak vedd, vedd el fizetségnek. Kellesz még, ember!
Nem mertem remélni, hogy lesz lehetőségem kijutni abból a sötét veremből, amibe a háború sodort, amibe te löktél, Pormeder, és nem mertem remélni, hogy valaha még visszakaphatom a méltóságomat.
Az Unikornis házának címerét viselem azóta, mert az a Milíciával új lehetőséget adott nekem. Hiszen van még két jó lábam, két éles szemem. És van még egy szívem, ami hálás lesz azoknak a gazdagoknak, akik nem restek a szegényekre és a nyomorultakra is gondot viselni. A Milícia vértjében fogom segíteni azt, aki visszaadta az életem és a méltóságom – addig, amíg bírom szusszal és lélekkel.
Ti, akik osztoztok a sorsomban és a háborúnak vesztesei vagytok, mondom nektek: soha ne adjátok fel!
Elaur Ancalimor
volt íjkészítő mester, immár milicista
Pletyka a Varjakról
-Varjak?
-Én mondom neked, már az előtt itt károgtak, hogy azok megjöttek volna.
A két rosszarcú alak egy nevenincs késdobáló, falai között kortyolgatta kétes kinézetű italát.
-Hagyad má’ -legyint egyikük, ahogy belekortyol a sárgás habbal ellepet sörbe.
-Na csak figyelj oda én aszondom! A Toronyurak nem akármilyen szállást adtak nekik, pedig állítólag Ötbánya oldalán harcoltak a háborúban.
-Höö… -köpi az asztalra a félre nyelt sört.- Akkó’ meg mit keresnek itt? Na majd a sivatag felzabálja űköt.
-Ne legyél benne biztos koma. Ha csak a fele igaz annak amit beszélnek… még hallunk róluk.
-Mér’ mit beszélnek?
-Hát… -hajol közelebb társához miután körbelesett.- Aszondják a vezérük halhatatlan. Zöldvölgyben állítólag kétszer is megölték, és még mindig él. És van velük két törpe is.
-Törpe!!! -csapja az asztalra a sörös korsót a másik.- Mocskos apró nép! Hogy merték idedugni a képüket?
-Aszondják egyik sem normális. Őrültek úgy mondják. Az egyik valami kopasz, állítólag valami szadista kiképző. Aki a keze közé kerül az vagy ott döglik meg, vagy olyan harcost farag belőle, hogy felér egy féltucattal is. A másikról meg úgy hírlik az egész Lomb Légióban alig akad nála jobb harcos, mert hogy ott harcoltak mind a Légióban. Ráadásul rájuk bízták a Kert negyed őrzését.
-Ehh… -legyint a másik, s inkább ismét a sörnek szenteli figyelmét, s a kupa pereme felől válaszol.- Engem bizony nem érdekelnek. Kerüljön csak valamék a késem elé.
-Te tudod, de én inkább kerülöm a Kertet mostanság, nem akarom, hogy azok a varjak az én hullám fölött károgjanak…