Az Oroszlán nem hal meg
A Törpék havának 3. napján a délutáni szieszta után Kheirón Ad-Nachiel, és Éridan El Crassid oroszlánkarom lovagtanácsosok elhagyták rendházukat, hogy kötelességüknek eleget téve párbajra hívják Gabriel Khe`Lornt, az Agenita Paplovagrend nagymesterét. A két Lovagrend között ugyanis nemrégiben nézeteltérés támadt, mert az Agenita Paplovagrend vezére megverette az Oroszlánkarom Lovagrend követét, máig tisztázatlan okból.
A sivatag már nem volt olyan forró, s a nap is a horizont felé bandukolt. A két oroszlános lovagot látták még betérni a Kert-negyedbe, de onnan már feltehetőleg nem távoztak élve.
Az est leszállt, és a két lovag nem tért haza. Rendjük aggódva atyáikért éjfél tájban a Változás házához ment, hogy a két Oroszlánkarom eltűnését bejelentse a Kert-Negyed őrsége Vezetőjének, azonban az nem volt hajlandó őket fogadni, mondván csak “fontos ügyben” keressék őt, és a Kert -negyed őrsége, ami nem mellesleg egy lovagrend, méghozzá paplovagrend, olyan hangnemet és stílust ütött meg, hogy egy bazári kofa, vagy egy vízhordó kocsis különben válogatja meg a szavait.
Marcellus Craecken, az Oroszlánkarom Lovagrend jelenlegi rangidős lovagja vette át ideiglenesen a Rend hivatalos dolgait, így nemsokkal a Kert-negyedből való hazatérésük után, már egy suhanc várta, olyan szörnyű hírrel, melyet ellenségeinknek sem kívánhatunk.
Két holtestet találtak a Mocsár-negyedben, s egyértelműen beazonosítható rajtuk az Oroszlánkarom Lovagrend jelvénye. Hadeas Ad-Nachiel és Marcellus Craeckan még azon az órán azonosították eltűnt Rendtársaikat és mestereiket.
A két férfit brutális kegyetlenséggel ölték meg, feltehetőleg a Kert-negyedben, s csak azért szállították át a Mocsár-negyedbe őket, hogy eltüntessék a nyomokat.
Kheirón Ad-Nachiel ötvenegy éves volt. A háborúban igaz pormedriként óvta a hazát, és igaz lovagként harcolt a békéért és igazságért. Jó viszonyt ápolt a város klánjaival és serényen dolgozott az összefogáson. Nemrég vesztette el feleségét, s mostani halálával öt árva gyermeket hagyott maga után. Egész Rendje gyászolja.
Éridan el Crassid élete harmincnegyedik évében szakadt meg, ereje teljében, munkássága javában. Kheirón Ad-Nachiel jobbkeze és igaz barátja, Rendjének szellemi vezetője és egy fiatal lány édesapja volt. A régi Oroszlánkarom-dogmák sorát egy tizenhatodikkal gyarapította. Nem csupán családja és Rendje, de bizonyosan nem egy fiatal hölgy is elsiratja majd. A Szellemek vegyék maguk közé!
Az Oroszlánkarom Lovagrend gyászolja nagyjait, kiket az Oroszlánbarlang kazamatájában ravataloztak fel, hogy hamarosan eleget téve a Rendjük tradícióinak, máglyán adják meg számukra a végső kegyeletet, ezáltal biztosítva azt, hogy ezen két nagyszerű lovag maga is a Szellemek közé emelkedjenek. A szertartásra és az utána való lovagi ceremóniára a Rend vár mindenkit, ki szeretné tiszteletét leróni eme két nagyszerű férfiú és lovag előtt.
Ugyanakkor döbbenten és értetlenül állunk a lesújtó halál fölött. Ezen Rendnek,és lovagjainak nem voltak ellenségei, hiszen barátként és jó szomszédként viseltetettek a város lakói iránt, legyenek azok szegények vagy gazdagok. Egyedül az Agenita Paplovagrend az, aki ezen baráti jobbost félresöpörte, de Kheirón Ad-Nachiel még velük szemben is tisztelettel viseltetett. Vajon ki vetemedhetett ilyen gyalázatos tettre?