Gabriel Khea`Lorn Akrennys
az Agenita Paplovagrend nagymestere

Kelt.: a Törpék havának 28. napján, az Érkezés 628. évében

Szeretett Lovag barátaink: gyászotokban osztozunk, halottaitokat sajátainknak tekintjük.
Mindenben az igazság kiderítése mellett állunk, városunk érdeke is, hogy a tettesek előkerüljenek. Mi ebben minden tőlünk telhetőt megteszünk.

A Csillagtorony együtt érző népe nevében:

Hwestalis Lasselanta s.k.

A sivatag már nem volt olyan forró, s a nap is a horizont felé bandukolt. A két oroszlános lovagot látták még betérni a Kert-negyedbe, de onnan már feltehetőleg nem távoztak élve.

Az est leszállt, és a két lovag nem tért haza. Rendjük aggódva atyáikért éjfél tájban a Változás házához ment, hogy a két Oroszlánkarom eltűnését bejelentse a Kert-Negyed őrsége Vezetőjének, azonban az nem volt hajlandó őket fogadni, mondván csak “fontos ügyben” keressék őt, és a Kert -negyed őrsége, ami nem mellesleg egy lovagrend, méghozzá paplovagrend, olyan hangnemet és stílust ütött meg, hogy egy bazári kofa, vagy egy vízhordó kocsis különben válogatja meg a szavait.

Marcellus Craecken, az Oroszlánkarom Lovagrend jelenlegi rangidős lovagja vette át ideiglenesen a Rend hivatalos dolgait, így nemsokkal a Kert-negyedből való hazatérésük után, már egy suhanc várta, olyan szörnyű hírrel, melyet ellenségeinknek sem kívánhatunk.

Két holtestet találtak a Mocsár-negyedben, s egyértelműen beazonosítható rajtuk az Oroszlánkarom Lovagrend jelvénye. Hadeas Ad-Nachiel és Marcellus Craeckan még azon az órán azonosították eltűnt Rendtársaikat és mestereiket.

A két férfit brutális kegyetlenséggel ölték meg, feltehetőleg a Kert-negyedben, s csak azért szállították át a Mocsár-negyedbe őket, hogy eltüntessék a nyomokat.

Kheirón Ad-Nachiel ötvenegy éves volt. A háborúban igaz pormedriként óvta a hazát, és igaz lovagként harcolt a békéért és igazságért. Jó viszonyt ápolt a város klánjaival és serényen dolgozott az összefogáson. Nemrég vesztette el feleségét, s mostani halálával öt árva gyermeket hagyott maga után. Egész Rendje gyászolja.

Éridan el Crassid élete harmincnegyedik évében szakadt meg, ereje teljében, munkássága javában. Kheirón Ad-Nachiel jobbkeze és igaz barátja, Rendjének szellemi vezetője és egy fiatal lány édesapja volt. A régi Oroszlánkarom-dogmák sorát egy tizenhatodikkal gyarapította. Nem csupán családja és Rendje, de bizonyosan nem egy fiatal hölgy is elsiratja majd. A Szellemek vegyék maguk közé!

Az Oroszlánkarom Lovagrend gyászolja nagyjait, kiket az Oroszlánbarlang kazamatájában ravataloztak fel, hogy hamarosan eleget téve a Rendjük tradícióinak, máglyán adják meg számukra a végső kegyeletet, ezáltal biztosítva azt, hogy ezen két nagyszerű lovag maga is a Szellemek közé emelkedjenek. A szertartásra és az utána való lovagi ceremóniára a Rend vár mindenkit, ki szeretné tiszteletét leróni eme két nagyszerű férfiú és lovag előtt.

Ugyanakkor döbbenten és értetlenül állunk a lesújtó halál fölött. Ezen Rendnek,és lovagjainak nem voltak ellenségei, hiszen barátként és jó szomszédként viseltetettek a város lakói iránt, legyenek azok szegények vagy gazdagok. Egyedül az Agenita Paplovagrend az, aki ezen baráti jobbost félresöpörte, de Kheirón Ad-Nachiel még velük szemben is tisztelettel viseltetett. Vajon ki vetemedhetett ilyen gyalázatos tettre?

A Toronyurak után tudjátok meg Ti is: harcban szövetségesetek, békében barátotok, kit Távolrév királynőjeként ismertek meghalt.

Kérünk minden pormederi barátunkat, kik a fájdalomban osztoznak révi társainkkal, hogy a szeretet és emlékezés virágait a Sziklakatedrálisnál helyezzék el.

Az asszony rejtélyes betegségben szenvedett, mely igen gyors és fájdalmas lefolyású volt.

Az egész Oroszlánkarom Lovagrend mély megdöbbenéssel, és néma gyásszal búcsúzik Rend Halovány virágától.

A temetést a holnapi napon fogják tartani, szűkkörűen, a Lovagrend hagyományai szerint máglyával, jelezve ezzel is, hogy a lelke, miként a füst az ég felé, úgy fog szárnyalni a Szellemek, vagyis az Eszmények világába, válva maga is eszménnyé.

Thrillion Kapuja táruljon ki előtte!

Az Érkezés 628. évében, a Törpék havának 13. napján új oltár szenteltetik Pormeder Sziklakatedrálisában. Drenule, az Egyetlen Tanítómester hívei állítják ezt, hogy méltó módon fejezhesse ki áhítatát innentől laikus és beavatott, elkötelezett és érdeklődő, az Érkezők bölcs tanítómestere iránt. Drenule rendje ezúton invitálja Pormeder népét, legyen hívő, vagy kétkedő, kövesse a Thrillion Kapui Egyház, a Természet, vagy a Kő-Magma-Érc rítusait, erre az ünnepre, hogy közösen köszönthessük a város panteonjának új tagját, és együtt elmélkedhessünk arról, ami mindannyiunk létének alapeleme, kövessünk bármely hitet: a folyamatos törekedésre a kiválóság, az előbbre jutás felé.

Az ünnepség alkalmával az oltár avatása után az ünnepelők betekintést nyerhetnek Drenule misztériumaiba, majd papok avatására kerül sor, végül azon párok összeadására, akik az Egyetlen Tanítómester színe előtt kívánnak hitet tenni a társuk iránti elkötelezettségükről.

Christiane con Scorpione
Drenule főpapnője

Rienn Arsinoe Lameth

A kovácsmester vállalja:
- lovak patkolását
- fegyverek és vértek javítását, kovácsolását
- kapuk, kerítéselemek, ablakrácsok, erkélykorlátok tervezését, elkészítését, összeállítását, felszerelését
- vasrózsa készítését (szentimentalistáknak, örök szerelmet ígérőknek)
- a kedves pajzán érdeklődőknek bilincsek, láncok készítését (ugyanezen árucikkek elérhetőek fegyveres szerveknek, klánoknak is)

Manapság sok kontár nevezi magát vasművesnek, de kevesen képesek úgy akaratuk alá hajtani a hideg fémet, hogy az a tűz, az erő és a szakértelem hatására valóban a kívánt formát vegye fel.

Ezen új kovácsműhelyben precíz munkát, és rugalmasságot a megrendelő igényei iránt jutányos áron szavatol a mester minden kedves betérőnek.

Ki a rikkancsok szavai mellett, kíváncsi többre is, az némi utánajárással kiderítheti, hogy bizony igaz a hír, az egykori Hét Lovag Vívóiskola példája nyomán, ismét szárba szökken az örök kezdeményezés a Szellemlovagoknál, hogy legyen gyakorlásra, tudáscserére hely, elérhető mindenki számára, ki elsajátítaná fegyvere használatát, képezné magát hadi vezetőnek, vagy épp szerény gyógyítónak, szorgos kézművesnek, mások megsegítésére s javára. A Szellemöböl Szabadegyetem azonban, túlmutatna elődjén, s nem csak azzal, hogy a négy tanulmányi gyülekezete, -név szerint: a Bestiárius Fakultás, Fegyverforgató Fakultás, Gyógyító Fakultás és a Polgári Fakultás-, szélesebb palettáját nyújtaná tudományoknak, művészeteknek, mesterségeknek és mesterfogásoknak. Szemlélete merőben új, mely nem csak Sziklaöbölre tekint érdeklődése tárgyaként, működése biztosítékaként, de bizony egész Corvusra, és bizonyos tekintetben, inkább csak szervező erőként fogna össze, megannyi lángelmét, ragyogni vágyó fényt, helytől s hovatartozástól függetlenül. Mert a tudás nemesít, nevel, nemzővé tesz meddő gondolatokat, nem ismer lehetetlenséget, legfeljebb kihívásokat! Az Érkezők megmaradásának feltétele az együttműködés, ezt egyre többen látják s érzik, így a városok között, kapocs kell, legyen a műveltség igénye s a közkincs közös gyarapításának gyakorlata is. Ezen szellemben várja a Szabadegyetem leendő tanulóit, oktatóit, vendégelőadóit egy közös munkálkodású páholynak, s a Szellem lovagjai, nem csak polgártársaik köréből, de minden földekről!